A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

KEMENCZEI Tibor: Koravaskori bronz raktárleletek a miskolci múzeumban

KORAVASKORI BRONZ RAKTÁRLELETEK A MISKOLCI MÚZEUMBAN fjC sodik felét megelőzően is jól ismertek voltak, a sisak töredék alapján inkább a Hallstatt A közepénél fiatalabb korban kerülhettek a föld alá. A legidősebb biztosan keltezhető leletek, amelyek a Felvidéken bronzsisakot, vagy annak töredékét tartalmaztak (Keresztéte, Zaskov) a Hallstatt A2 periódusra keltezhetőek. Ezt kell jelenleg keltezési alapnak tekintenünk a Spisska Bela-i lelet kormeghatározásánál is. Közép-Európában a legrégebbi bronzsisakok a keletalpi területeken a Reinecke BD periódusnak megfelelő időszakból kerültek a napvilágra [67]. A Kárpát-medencében az eddigi leletek szerint Erdély területén kezdődött meg a bronzsisak használata a Hallstatt Ai periódusban [68]. Érdekes, hogy ebben a korban jelentek meg a Erdély—felsőtisza vidéki bronzművességi központ termékei között nagyobb számban a nyugati koravaskori urnamezős kultúrkör idősebb szakaszának bronztárgytípusai. Lehetséges, hogy a bronzsisak is ezek közé sorolható. A Felvidéken, Észak-Magyarország és Közép-Szlovákia területén a Hallstatt A korszak közepénél biztosan idősebb korra keltezhető leletegyüttesből eddig még nem ismerünk bronzsisakot. Valószínűnek tartjuk, hogy a bronzsisak megjelenése itt a Gáva kultúra nyugatibb előrenyomulásának s hatásának megerősödésével hozható összefüggésbe. A Felvidéken a legidősebb bronzsisakot tartalmazó leletek: Spisska Béla, Zaskov és Keresztéte. Ezeket követi a Hallstatt B korszak elejére keltezhető szikszói lelet, amely valamivel idősebbnek látszik mint a hajdúböszörményi, bronzsisakot is tartalmazó raktárlelet [69]. A középeurópai későbronzkori—koravaskor eleji bronzsisakok aegei kapcsolataira Merhart és Müller-Karpe egyaránt felhívta a figyelmet [70]. A Kárpát-medence keleti felében ez az összefüggés valószínűleg csak másodlagos lehet, s a nyugati urnamezős kultúrkör közvetítésével érvényesülhetett. A pácini lelet korát mindenekelőtt a tokosbalták egy része és az üsttöredékek határozzák meg. A széles kávájú, a perem alatt vízszintes, majd azokból kiinduló függőleges bordákkal díszített oldalú tokosbalta (XVIII. t. 2) a Hallstatt B korszakban terjedt el a Középső-Dunamedencében. Egyaránt előfordul a Dunától nyugatra és keletre fekvő területeken, noha lelőhelyeinek többsége az utóbbi vidéken, főleg a Felső-Tiszavidéken és Erdélyben összpontosul [71]. A felsőtiszavidéki—erdélyi fémművességi kör terméke lehet az ívelt oldalú, vastag peremű tokosbalta. A perem alatt vízszintes, majd ívelt bordák díszítik oldalát (XVII. t. 1). Ezzel rokon forma a kevésbé ívelt oldalú, zömökebb, de vastag peremű, hasonló díszítésű tokosbalta is (XVII. t. 14.) [72]. Szintén a felsőtiszavidéki—erdélyi fémművességi kör területén és a Felvidéken fordul elő leggyakrabban a korai vaskor elején (HA—HB] az ívelt oldalú, vízszintes és félköríves bordák közt plasztikus bütyökkel díszített tokosbalta (XVII. t. 12) [73], A bütykös díszítésű tokosbalták a nyugati urnamezős kör területén a Hallstatt B korszak elején léptek fel [74]. A Kárpát-medence keleti felének későbronzkor végi kora vaskor eleji bronzművessége alakította ki a perem alatt többszörös bordával ellátott tokosbalta típust (XVII. t. 8). Erre utal a félholdas kávájú tokosbalta formával való formai rokonsága is, fejlődése azzal haladt párhuzamosan. Legkorábbi darabjait Hallstatt A korú leletekben találjuk meg, ezek közel állnak az idősebb típus félholdas kávájú tokos baltákhoz [75]. A Hallstatt B korszakba osztható 5