A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

FOGARASSY László: Adatok a magyarországi román hadszíntér történetéhez

346 FOGARASSY LÁSZLÓ köztársaság politikai és katonai vezetése közt a kiürítés kérdésében differenciák merültek fel, aminek az volt a következménye, hogy Stromfeld, a hadsereg vezérkari főnöke otthagyta állását. Böhm azonnal új vezérkari főnököt keresett. Választása legelőször Kerekess József alezredesre, Miskolc felszabadítójára esett, akit a kettős győzelemmel zárult miskolci csata után a gödöllői főhadiszállásra rendeltek be. Itt ha nem is de iure, ténylegesen azonban Stromfeld helyettesének feladatát látta el. Stromfeld távozása idején azonban nem tartózkodott Gödöllőn, mivel néhány napja kiújult világháborús betegségével az egyik budapesti kórházba utalták be. Böhm július 2-án délben tulajdon személyautóját küldte Budapestre Kerekess alezredesért azzal az üzenettel, hogy fontos ügyben azonnal utazzon Gödöllőre. Kerekess a továbbiakra így emlékezett vissza: „Az éppen orvosi viziten ott tartózkodó kórházi igazgatónál jelentkeztem, aki közölte velem, hogy már megállapították, hogy az albán malária recidiva kiújult rajtam. De miután az erős szemgyulladás mellett az a gyanújuk, hogy mint annakidején Szkutariban, tífusz jelenségek is mutatkoznak (ami a kezelés módját befolyásolja), lelkemre kötötte, hogy a délutáni orvosi vizitre igyekezzem visszatérni. Körülbelül egy órai gyors kocsizás után, még mindig a déli órákban érkeztem meg a gödöllői főhadiszállásra, ahol a főparancsnok (Böhm) már készen, feltűnő barátsággal, de szokatlanul izgatott, ideges állapotban, viszont láthatólag hosszabb beszélgetésre felkészülve várt reám. Mindenkit eltávolított szobájából és kiadta a parancsot, hogy senki sem zavarjon bennünket. Legszívesebben mindjárt a különös látogatás céljára szerettem volna rátérni. A főparancsnok azonban láthatólag bizalmas mederbe igyekezett terelni a beszélgetést. Először is túlzott elismeréssel gratulált május végi, miskolci sikereimhez. Gondosan tanulmányozta ezek összefoglaló ismertetését és közölte, hogy ennek alapján ő kezdeményezte bevezényeltetésem a főparancsnoksághoz és ő volt az, aki megbetegedésem alkalmával saját autójával gondoskodott kórházba szállításomról. Mellékesen megemlítette, hogy nagy csalódások érték az utóbbi időben az entente és különösen Stromfeld részéről. Csak ezek után tért át az érdeklődésre egészségi állapotomra, melyből kifolyólag áttért kívánságára, hogy miután Stromfeld holnap július 3-án el fogja hagyni a főhadiszállást, nem volna-e kedvem helyette a vezérkari főnökséget átvenni. A főparancsnok tájékoztatás céljából rövid magvas szavakkal, őszintén ecsetelte a pillanatnyilag fennforgó, lehetetlen helyzetet. Saját részemről teljesen elegendő volt a korházparancsnok megállapítását megismételnem. Ebből látható volt, hogy teljes munkaképességem helyreállításához legalább egy-két hétre volna szükségem. Mire kijelentette, hogy még nem tudja, hogy mitévő legyen, mert egyedül személyemmel való helyettesítést találta volna oly megoldásnak, melyhez neki is bizalma lett volna. Mindenesetre arra kért, hogy e beszélgetésünkről senki előtt említést ne tegyek. Amit a mai napig híven betartottam. [34] Miután Kerek ess a vezérkari főnökséget nem vállalta, a választás végü

T is Julierre esett. Julier Ferenc alezredes hosszas rábeszélés és nógatás után átvette Stromfeld örökét. Juli érnek saját politikai tervei voltak, amelyek