A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)
LEHOCZKY Alfréd: A miskolci építőmunkás szakcsoport létrejötte és harcának kezdetei
A MISKOLCI ÉPlTÖMUNKAS SZAKCSOPORT LÉTREJÖTTE ÉS HARCÁNAK KEZDETEI 327 Az év küzdelmei során kialakult a bizalmi-rendszer alapja is. A bizalmiférfiak megválasztása egyik jelentős sikere az időszak küzdelmeinek. A bizalmiférfi felügyel — írta az Építőmunkás —, hogy az épületen dolgozó szaktársak a munkavezetőkkel, viszont a munkavezetők a munkásokkal tisztességes modorban érintkezzenek." [36] Mivel általában az utóbbi okozott problémát, a bizalmiférfi a munkások közvetlen védelmének fontos tényezőjévé vált. ö ügyelt fel arra is, hogy a vállalkozók betartják-e a kötött megállapodásokat. Ha figyelembe vesszük a kizárólagos hatalomhoz szokott vállalkozók és munkavezetők korlátozott lehetőségeit, nem csodálkozhatunk, hogy támadásaik egyik fő céltáblájává a bizalmiférfi-rendszer válik. Az elfogadott munkarendben a munkaidőt 10 és 1/2 órában határozták meg, ami a munkások jelentős győzelmének tekinthető. Az építőmunkások egyik fő sérelme még mindig a nagy munkanélküli-' ség volt. Október 11-én, egyik gyűlésükön ezzel foglalkoztak. A gyűlés vitája rámutat azokra az ellentmondásokra, melyek a szakcsoport tagjainak összetételéből következtek. A szakcsoportnak nemcsak segédek, hanem kőműves és ács kisiparosok is tagjai lehettek. Miután időszakunkban mind több kismester volt kénytelen a segédekkel azonos feltételek mellett elszegődni egyegy nagyobb vállalkozóhoz, volt e helyzetnek reális alapja. Mégis a szakcsoportban e kismesterek befolyásának túlzott érvényre jutása magába rejtette a megosztottság veszélyét, és a kibontakozó harc irányát is befolyásolta. E problémákra utal Stern Zoltán felszólalása, aki egyebek között a következőket mondotta: „ .. .a szaktársaknak nincs okuk azon vitatkozni, hogy kinek van zsinóros magyar nadrágja és kinek nincs. A fő az, hogy azon legyünk, hogy oly béreink legyenek, melyekből telni fog tisztességes ruhára." [37] Ebből az időből rendelkezünk az első átfogó adattal a miskolci építőmunkás szakcsoportról. 1903. szeptember 30-án 206 tagja volt a szakcsoportnak, s 357 korona készpénzzel rendelkeztek. [38] A hatóságok az év során is mindennel akadályozni igyekeztek a munkások szervezkedését. Augusztus 30-án azért nem engedték meg egy gyűlés megtartását, mert — mint az indoklásban mondták — „vasárnap délelőtt templomba kell menni." A szervezett munkások méltán háborodtak fel, s a fenti időben a szakegyletben tartottak értekezletet. [39] Az 1903-as év a hatóságok és a vállalkozók minden támadása ellenére is az építőmunkás szakcsoport megerősödésének fontos szakasza volt. Szániszerint a legnagyobb szakegyletté vált Miskolcon, s a politikai és gazdasági harcok során gazdagodott a vezetők, de a tagság harci tapasztalata is. IV. Az építőmunkás szakegylet 1904. január 10—12-én tartotta II. Országos Küldöttgyűlését. A miskolci építőmunkásokat Jamrik Bertalan képviselte, ki a gyűlésen beszámolt a miskolci munkások helyzetéről és harcáról. Jamrikot beválasztották az országos vezetőségbe is, ami a miskolci szakcsoport tevékenységének elismerését jelentette.
