A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

LEHOCZKY Alfréd: A miskolci építőmunkás szakcsoport létrejötte és harcának kezdetei

A MISKOLCI ÉPITÖMUNKÁS SZAKCSOPORT LÉTREJÖTTE ÉS HARCÁNAK KEZDETEI 325 álltak, aki szép beszédben búcsúzott el volt szaktársuktól. Fülep bírósági eljárást indított Ficzek ellen becsületsértő kijelentései miatt. [20] Sikeres harcot folytattak a miskolci munkások az ipartestületi betegsegélyező pénztár munkásvezetés alá vonása érdekében is. A március 1-í munkásgyűlés kimondta, hogy a soron következő betegsegélyező pénztári vezetőségválasztáson a szervezett munkásoknak többségre kell jutni. Március 29-én megtartott évi közgyűlés a „szokottnál zajosabb" hangulatban folyt le, s a vezetőség többsége a szervezett munkásokból került ki. „Ahol a munkás fizet — mondták — ott a munkás akar a gazda is lenni." [21] A miskolci szervezett munkások — köztük elsősorban az építőmunkások — jelentős segítséget adtak a környező ipartelepek szervezkedő munkásainak is. Március 1-én Diósgyőriben tartottak nagy népgyűlést, melyen mintegy 6000 ember vett részt. A gyűlésen Jamrik és Fülep beszélt. [22] Március 15-én Miskolcon tartottak gyűlést. Ezen a gyűlésen is közel 5000 fő jelent meg, ami arra vall, hogy a szervezett munkások nagy befolyásra tettek szert a munkások között. Ezen a gyűlésen választották meg Fülepet és Jamrikot a szociáldemokrata párt húsvéti ünnepek alatt összeülő kongresszusára küldöttekként. [23] A kongresszuson az országos vezetőség beszámolója „dicséretesnek" nevezte a miskolci szervezet (Munkásegylet) tevékenységét. Miskolcról összesen négy küldött vett részt a kongresszuson. A harmadik nap jegyzőjévé Fülep Bertalant választották meg. Fülep felszólalásában elítélte azokat a frakcióharcokat, melyek a párt vezetésében tapasztalhatók voltak. „A szívem sír — mondotta —, ha az itt levő kongresszusi küldöttek szegénységét látom. Ha ilyenek a viszonyok, tenni és nem személyeskedni kell." [24] A kongresszus után tovább javult a miskolci szervezetek tevékenysége. Leleplezték a Függetlenségi Párt munkásokat megtévesztő demagóg törekvéseit. Az egyik függetlenségi gyűlésen a szervezett munkások oly nagy számban jelentek meg, hogy a „függetlenségi urak" megijedtek és más időpontra halasztották el a gyűlést. [25] Áprilisban került sor az időszak első bérharcára, melyet az asztalosok győztesen vívtak meg. Május elején a kocsifényező, nyerges, kovács és bognár munkások álltak bérharc előtt. [26] Nagy eredményt jelentett az építőaaunkások harcában a szobafestők és mázolok mozgalma, melynek során április 26-án a munkáltatók — a segédekkel közös értekezleten — elfogadták az írásban előterjesztett követeléseket. A 13 pontos munkarend határozott előrehaladásról tesz tanúságot. A munkaidőt 11 órában határozták meg, a vidéki munkánál 1 korona pótdíjat fizettek, a napi bért minimum 3 koronában határozták meg, s eltörölték az akkord-munkát. Jelentős a megállapodás 13. pontja, mely kimondta, hogy „május elseje munkaszüneti napnak tekintendő." Ez volt — ismereteink szerint — az első eset, amikor a miskolci szervezett munkások politikai követelésüket elfogadtatták a munkáltatókkal. [27] „A miskolci öntudatos munkások impozáns módon ünnepelték meg a május elsejét" — írta a Népszava. Bár a rendőrség betiltotta a tervezett 9 gyűlést és a tüntető „körmenetet", 500 munkás ennek ellenére tüntető