A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

KILIÁN István: Szűcs Sámuel naplója

312 KILIÁN ISTVÁN bubhalik Magyar országon egy dominus vobiscumos nullitással szemben, még pedig a magyar Szegeden, kérem Szegeden! valóságos scandalum!" [54] A „dominus vobiscumos nullitás" a rókusi plébános Ivankovics János, aki Szűcs szerint se nem szónok, se nem politikus. Amilyen fájdalommal ír Szűcs Sámuel Herman Ottó nem érdemelt képviselő]elölti bukásáról 1887ben, annyira örömmel tölti el két esztendő múlva a tudós-politikus törökszentmiklósi" sikere: „örül ennek minden jó hazafi — állapítja meg a naplóíró —, mert ebben az igazság diadalát látja, az ő bukását úgy szólván az egész ország sajnálta ,sajnálta a jelen legnagyobb magyarja, Kossuth Lajos (sic!) is... [55] Szűcsék minden gondolatát 1889-től Herman Ottó betegsége foglalja le [56]. A betegséggel kapcsolatos gondok váltják ki a naplóíróból a most már befutott tudós, politikus életművének máig is reális, de szűkszavú értékelését: „Herman Ottó betegsége miatt mi is nagy félelmet állottunk ki, mert az ő élete, egéssége mi előttünk, de a tudomány és a haza előtt, sőt külföldön is igen becses." [57] Később, utolsó találkozásukkor, amikor naplójában a teljes gyógyulást kívánja sógorának, akkor újból elismétli gondolatát. Gyógyuljon meg minél előbb, hogy még sok hasznot hajthasson a magyar tudományinak és a hazának. Herman Ottó és felesége a gleichenbergi gyógyító pihenés után Miskolcon folytatják a pihenést. 1889. szeptember 19-én érkeznek Miskolcra és október 2-án utaznak haza Budapestre. Sajnálattal jegyzi meg a naplóíró, hogy a Herman-házaspár ittléte idején igen rossz volt az idő, állandóan esett, s így a szüretre sem tudtak kilátogatni, mert a jó feleség nem akarta férje egészségét kockáztatni. Az orvos teljes nyugalmat ajánlott a tudósnak, s még a tudományos munkától is eltiltotta. Ez volt utolsó találkozásuk. November 24-én este nem a tudós, hanem az ő életéért aggódó Szűcs Sámuel távozott el az élők sorából. Temetésén, november 26-án Herman Ottó is megjelent. Szűcs Sámuel naplója Herman Ottóra vonatkozó adatainak vázlatos ismertetése után feltétlenül fel kell vetnünk a kérdést, hogy bővítik-e ezek az adatok szükséges ismereteinket az utolsó polihisztorról. Ügy véljük, hogy igen. Igaz ugyan, hogy az életrajzi adatokat Lambrecht Kálmán és Székely Sándor már részletesen feldolgozzák, ezek az adatok azonban inkább a tudós, a politikus életrajzi adatai, hiányzik azonban belőle a családi élet intim szépsége. Ügy véljük, ezek is hozzátartoznak egy teljes emberi élethez. Herman Ottó, tudományos és politikai munkája szempontjából tehát nem olyan jelentősek, mint azt hinni szerettük volna, családi élete szempontjából azonban mindenképpen érdekesek és hézagpótlók. Így ismertetésük, esetleges szövegkiadásuk mindenképpen megérné a fáradságot. Az adatok nagyszerűen világítanak rá arra, hogy a családban Herman Ottó gyakran volt a „társaság lelke". Munkájáról sokszor és színesen tájékoztatta az érdeklődő rokonságot. A családban egyenrangú tag volt. Nem pályázott megbecsülésre, de megkapta. A család tagjai őszintén tisztelték