A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

KILIÁN István: Szűcs Sámuel naplója

SZŰCS SÁMUEL NAHLÓJA 3Q9 sitionális hírlap egykori szerkesztése által, úgy most készülendő művével újabb leveleket tűzend koszorújához. Sajátságos és nem mindennapi férfiú ő, szabadelvű és független gondolkodással igen sok oldalú és alapos ismeretekkel. Előadása felettébb érdekes. Felvidítónk volt ő a' szomorú jelenben, midőn a' dúló járványok pusztítják az emberiséget, midőn alig van egészséges ember. Egyszerű öltözete, hosszú haja, s nagy szakála mindjárt feltünteti benne a' különczöt, kik első látásra és külsőből Ítélnek, feledtébb csalatkozni fognak... Testének edzettsége is meglepő, valamint ügyessége is kitűnő. „Mens sana in corpore sano." Tőle lett megválásunk érzékeny volt. Nem láttuk őt már 1867 ólta, mellynek nyarán Hámorban mulatásunk alatt ő is ott volt. Azólta külföldön is utazott, 's az erdélyi múzeum zoológiai osztályának őre is volt. Életmódja 5. 6. évben egyszer enged viszontlátást. Ennyi idő pedig korosabb és gyengébb egyénekre nézve igen sok. Adja Isten, hogy még többször találkozzunk véle, addig is nevekedjék hírben, dicsőségben, mikhez valóban méltó joga van!!!" [40] A fenti sorok talán nem adnak újabbat életrajzi adatok tekintetében, pozitíven kell azonban értékelnünk azt az őszinte tiszteletet, melyet Szűcs Sámuel Herman Ottó irányában érzett. Az idézet segítségével bepillanthatunk a tudós munkamódszerébe és jellemébe. Szellemessége, vidámsága már ismert volt eddig is, Szűcs naplójának az adata eddigi ismereteinket csak még jobban megerősíti. Valóban a társaság „felvidítója" lehetett. Herman Ottó ekkor már túl volt a Magyar Polgár című erdélyi lapban írt gyújtóhatású cikkei miatti sajtópereken. Nem akarva szabadságszeretetét feladni inkább vállalja a kegyelemkenyeret, mint a politikai függőséget. Ugyanebben az évben hiúsult meg egy afrikai tanulmányútja [41]. 1875. július 25-től október 30-ig ismét Hámorban kutatott Herman Ottó. Legközelebb csak 1878-ban találkozik újra Szűcs Sámuellel, amikor a miskolci árvíz megtekintésére utazik Miskolcra — csak egy napra. 1879-ben Szűcs Sámuel Emma nevű leánya esküvőjére látogat a tudós Miskolcra. Az esküvői vacsorán a „társaság lelke volt" — jegyzi meg a naplóíró [42]. 1883-ban Iglóra utazik, s átutaztában találkozik nővérével és sógorával. Iglóra tart a függetlenségiek gyűlésére. Ugyanebben az évben, szeptemberben ismét Miskolcon találkozik a két barát, „ő most — írja Szűcs Herman Ottóról — a halakról Írandó munkájához gyűjti az adatokat, e végett ma volt Hámorban, — Honnét szép példányokat hozott, melyből egyet le is rajzolt." [43]. Az adatok gyűjtését Sárospatakon is folytatja [44], 1884. szeptemberében váratlanul érkezik meg a tudós családtag, s vele együtt Hámorba rándulnak ki, s ott megdöbbenve tapasztalják, hogy Hámor műhelyei az új vasgyár konkurrenciája következtében teljesen elpusztultak. A találkozás azonban csak néhány napig tart [45]. Különösképpen bővelkednek a napló Herman Ottóra vonatkozó adatai 1885-ben. Ebben az esztendőben kötött házasságot a tudós Borosnyay Kamillával. Lambrecht idézett könyvében bár hosszasabban beszél Herman Ottó házasságáról, a miskolci nővérnek emiatt való öröméről azonban nem értesülhetett [46]. Lambrecht szerint a házasságot 1885. július 25-én kötötték