A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

KILIÁN István: Szűcs Sámuel naplója

SZŰCS SÁMUEL NAPLÓJA 303 és illetékeknek felemelése. Keserű csalatkozás ismét é sokat szenvedett hazára nézve, felszabadulása iránt támasztott vérmes reményei után.!!! (sic!) A' hadsereg a' háborúban önkéntesekkel volt szaporítandó, nagy ígéretek tétetvén, a' népnek legallyasabb része bé is állott." [21]. A krónikaíró reményei — az országéval együtt — fokozódtak az októberi diploma után: ,,A' lefolyt 1860-dik évvel hazánknak igen nevezetes korszak nyílt meg; a' már több, mint egy évtized ólta szellemileg, 's anyagilag leigázott nemzet remélte, hogy a sors megelégedendi a' reámért csapásokat, bízva egyszersmind a politicai conjuctúrákban újévre alkotmányt remélt; azonban nem történt semmi; nem, még csak a legkissebb tágítás sem a' bennünket szorító rabszíjjakon, mindezek nevelék a' nyugtalanságot. Octóber 20-án kelt diploma a' birodalom különösen pedig hazánk' jövőjének rendezése iránt, melly a' nemzetet ki nem elégíté..." [22] A megyében továbbtart az ellenállás. A passzív rezisztencia álláspontja itt néha határozott alakot is ölt. 1861. május 6-án Palóczynak, a város nagy országgyűlési követének a szinte már nemzeti demonstrációvá emelkedett temetése után néhány nappal ,,a' bizottmányt ülésben az abszolút kormány által sürgetett törvénytelen adóra nézve határoztatott, miként annak bevételéhez nemcsak segédkezeket nem nyújtunk; de mindaz hazaárulás bűnével bélyegeztetik, a' ki azt akár befizetendi, akár behajtásához közre működend..." [23] (A kiemelés Szűcs Sámueltól való.) Ugyanez az ülés még olyan határozatot is hoz, hogy mindazokat, akik már az adót befizették, a város köteles kárpótolni. A végtére is megszületett kiegyezés a város lakóinak a kedélyét nem nyugtatta meg egyöntetűen. A miskolci kaszinóból Deák Ferencnek üdvözlő táviratokat küldtek, a házakat az alkotmányos élet kibontakozása reményében kivilágították, de ,,a' kivilágított ablakok betörése czáfolhatatlanul igazolá, hogy sokan nem bíztak a' felmerülő eseményekben". (Sz. S. kiemelése) [24], A kedélyek azonban tovább sem nyugodtak meg. A 48-as eszmék még 1868ban is hódítottak. Szinte a városi iparos réteg első politikai jellegű megmozdulását vélhetjük felfedezni a napló egy 1868-ban írt megjegyzéséből: ,,A' miskolczi balpárt a' g. Vay házban, a' piaczon gyülekezeti helyet nyitott, a' tímárok áruhelyén pedig vasárnaponként összejöveteleket tartott, ezt az ablakon kitűzött nemzeti nagy zászlóval adá hírül, mellyen a' magyar czimer korona nélkül volt festve, ezen botrány a' városi százkettős képviselői testület gyűlésén is felhozatván, utóbb koronás zászlóval cseréltetett fel." [25] (Sz. S. kiemelés) A szabadságharcot követő véres események a város lakosságát felháborították. A napló egyes adatai arra utalnak, hogy a lakosság nem szemlélte tétlenül a féktelen terror dühöngését. Szűcs maga is aggódva és mélységes haraggal figyelte hazája rossz sorsát. Meggyőződését a több alkalommal is ismétlődő uralkodói látogatások pompája sem változtatta meg. Éberen figyeli és jegyzi azokat az eseményeket, amelyek akár csak a legkisebb ellenállásra is utalnak. Nincs megelégedve a kiegyezés utáni politikai helyzettel sem. Ellenzéki töltésű szavai még a kiegyezés után is vádolják a kormányt: „Valódi kormány képes férfiáink nincsenek. 1867-ben az ország kormánya ön magunknak adatott vissza; ime! erőnk túlbecslése, a' mindent egy-