A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

KILIÁN István: Szűcs Sámuel naplója

300 KILIÁN ISTVÁN támadta Schlicket, az ágyúzást egy órával az előtt hallánk. Mi borsodi veres gyalogosak az előcsatázók közt indultunk az ellenségre nagy lelkesedéssel és bátor elszánással. Ám de a' mi jó akaratunk nem koszorúztatott sikerrel. Schlicknek erős tüzérsége kereszttűzbe vette táborunkat, 's a' hunyadi huszárok' egy része, 's hevesi lovas nemzetőrök megfutamodtak, \s ezen ujoncz tábort zavarba hozták, és sűrű tüzelés miatt, a' már különben is megbomlott sereg csúfosan elszaladt, 's retirálásra számítás nem történvén, senki által összve nem szedetett... az előcsatázók között valék, a' borsodi veres gyalogosok' első századának negyedik osztályában, és reánk a' császáriak mindjárt tüzet adtak puskáikból, a' golyók felettünk röppentek el. A' mieink is lőttek az ellenre, megfutamodott honvédeinkre pedig kiabáltunk, hogy ne retiráljanak. Nem sokára irányomban is ment el ágyú golyó, jobbról pedig röppentyű szökött fel a' légbe, ezután pedig ugyancsak sűrűn jártak az ágyú golyók jobb és bal felől. Kevés idő múlva mindenütt futókat láttam, mert az álgyúzás folytonosan tartva, borzasztó jelenet volt a' néki vadult és minden gazda néküli lovak' rohanása. — Ezután is több ízben süvítettek el ágyú golyók mellettem mind két oldalról. Láttam számos gyávákat, kik csákójukat, bornyújokat, sőt még fegyvereiket is elhajítják, nem gondolva meg, hogy minden eldobott fegyver ellenünk lészen használandó. Megdöbbentett a' dolog gyalázatossága és még inkább szilárdítá elhatározásomat, csak fegyverrel halni meg . . ." [16] A naplóíró a szégyenletes kassai csata estéjén néhány társával Szinára ment szállni. Ugyanabban a házban szállt meg, ahol Mészáros Lázár, a hadügyminiszter [17]. A napló a szabadságharc minden eseményéről tájékoztat. Azt természetesnek kell tartanunk, hogy a városi és megyei eseményekről értesülései jobbak. A szabadságharc alatt Miskolc többször gazdát cserél. Jegyzeteiben ezekről egészen részletesen beszél. Miskolc visszavételéről Szemere Bertalan Felső-Magyarország tejhatalmú biztosa plakátot tesz közzé. Szemere valamennyi kiadott plakátjáról ugyancsak megemlékezik a naplóíró. Az események gyorsaságának megfelelően az események feletti elmélkedés helyett gyakran szinte távirati stílusban jegyzi le egy-egy nap eseményeit. Elsősorban tőle tudhatjuk meg, hogy Dembinszky, Görgey, Guyon, Kmetty és seregei megfordultak Miskolcon [18]. 1849. április 14-én feljegyzi a nagy történeti eseményt, a Habsburg-ház trónfosztását 1191. A trónfosztás hivatalos következményei azonban csak április 30-án jutnak el Miskolcra. Ezen a napon ugyanis a' bizottmányi ülésben kihirdettett a' császári család' arczképei eltávolítatni, minden jelek, mellyek azon családdali viszonyra vonatkoznak, megsemmisítetni határoztattak." [20]. Tükrözi ez a napló a szabadságharc bukása utáni országos és helyi állapotokat. A miskolci polgárok többsége nem mondott le reményeiről. Az 1859-es olasz, francia háború az osztrákok ellen a reményeket csak még jobban feltüzelhette. A háború eredménye „lett — írja Szűcs Sámuel — Lombardiának elvesztése; az alattvalókra, köztük a' magyarokra is, a' hadi költségeknek, bár okai távolról sem valánk, nyakunkba zakkantása, a' bélyeg -