A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

LAJOS Árpád: Borsodi palóc dallamtípusok

280 LAJOS ÁRPÁD A közölt példák nagy gyűjtőterülete a Bükk—Mátra közötti északi terület, mely nyugat felé szervesen folytatódik az egész palócsággal, viszont kelet és dél felé csak egyes kategóriák kiszóródásai érezhetők, gondolva a Szárazvölgy—Cserehát, a Hegyköz északi része, Bodrogköz, Tisza-vidék, DélBükkalja és a matyóság területére. Feltűnő, hogy a térbeli közelség ellenére milyen kevés palóc dallamtípus csendül vissza a matyóság közt, a közölt 21 típus legnagyobb része nem szólal meg itt, s főleg a so-la pentaton zárlatú palóc dallamoktól idegenkednek a matyók. Meg kell erősítenünk azt a véleményünket, hogy a matyóság és a barkóság két küíön etnikum. Egyezésről nem, csak érintkezésről beszélhetünk. Az ország távolabbi tájain e dallamok még kevésbé ismertek. Érintkezés, vagy átmenet inkább az Alföld felé mutatkozik. A további gyűjtéseknek a palóc területre való fokozottabb kiterjesztésével érdemes volna újtípusú, diatonizálódó hangsorú dallamokat is kutatni. Igaz, hogy ezek zöme országosan el van terjedve, ezek inkább már a zenei kiegyenlítődés jelenségei, de valószínű, hogy jó részük alkalmas egyes tájak variálóképességének, így a palócénak is megfigyelésére. Lajos Árpád