A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

MOLNÁR László: Porcelán- és kőedénygyártás Miskolcon a reformkorban

PORCELÁN- ÉS KÖEDÉNYGYÁRTÁS MISKOLCON A REFORMKORBAN 249 vonatkozó megjegyzéseinek helytállóságát a megmaradt edények formai gazdagsága, anyaguk jó minősége, festésük finom színei bizonyítják. — Ezzel a hirdetéssel lényegében megszakad a szabadságharc előtti időszakban működő edénygyárral kapcsolatos kereskedelmi jellegű adatok sora. A gyár első termékei. A miskolci Porcelán és Kőedénygyár történetének vázolásánál az írásos emlékeken kívül az üzem készítményeire is támaszkodunk. A gyár alapítása időszakában már a porcelángyártást is tervbe vette a tulajdonos és ezért szerepel minden esetben a porcelánra és kőedényre utaló cím. Porcelán kísérleteikkel szinte valamennyi kőedénygyár foglalkozott, azonban Miskolcon nemcsak kísérleteztek, hanem porcelánt is előállítottak, amiről múzeumi gyűjteményeink tanúskodnak. A gyáron belül a nagyobb beruházások, amelyek a porcelán készítéséhez szükségesek voltak, megtörténtek. Képzett, hozzáértő szakmunkások ugyancsak dolgoztak az üzem állományában, tehát a feltételeket Butykay biztosította. A miskolci porcelángyártást illetően nem tekinthetünk el a családi kapcsolatok figyelembe vételétől. A telkibányai gyár történetének — Mihalik Sándor — kutatási eredményei szerint Hüttner József apja, Hüttner Mátyás a regéczi hercegi gyárban volt vezető, aki jól ismerte a porcelán készítését [40j. József nevű fia minden valószínűség szerint a gyárban tanulta a mesterséget más társaival együtt, és amikor az apa halála után a család Miskolcra távozott, a gyárból masszát is vihettek magukkal és összetételének pontos leírását, talán az ott előforduló porcelánföldből nagyobb menynyiséget. Erre engednek következtetni a két gyár egykorú termékeinek anyagbeli összehasonlításából eredő azonosságok. A fennmaradt emlékek közül két kisebb méretű — kb. 17 cm — kínait ábrázoló porcelán szobrocska vonja magára a figyelmet. Elsősorban szokatlan keleti jellegükkel, másodszor azzal, hogy mindkettőnek nagyobb formájú díszes kalapja fogónak — dugónak — van kialakítva. A szobrocskák belül üresek, kisebb mennyiségű folyadék tárolására készültek. A finoman mintázott formák — egy fiatal és egy idős férfit mutatnak azon stílusú viseletben. Az idősebb hosszú bajuszos, ruházata gazdagabb. Mind a kettő egyik kezében gömböt tart, a másik kéz csuklótól hiányzik. A mintázást külföldi mester művének tartjuk, vagy eredeti kínai porcelánok után készíthették. Alapanyaguk finom szürkés és megegyező más korabeli gyárak — Regécz, Herend, — kezdeti gyártmányainak minőségével, mázuk sem hariszos. Igen jelentős, hogy a szobrocskák máz nélküli aljában „MISKOLC 838" van benyomva [41]. Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményének miskolci porcelánja a későbbi évekből való. A gazdagon profilált lábakon álló négyszögletes alapú, majd felül öblösen kiképzett rész valószínűleg asztaldísz, vagy lámpa alsó része. Anyaga finomabb és fehérebb az előzőknél, ez a darab is festés nélküli, mint a szobrok. Nagysága kb. 15 om. — Az alsó részen található jegyek „BUTYKAY" „MISKOLC" — kétszer is előfordulnak a mázolt felületbe nyomva. A betűk típusa és az ilyen jegyű kőedény tárgyak, amelyek-