A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)
BANNER János: A bükki-kultúra névadója — Bella Lajos
20 BANNER JÁNOS ketevárosí Purgstall. SRTS. 1898. 3—7. — L. Bella—O. Müller, Frühistorische Funde in der Umgebung von ödenburg, in Ungarn. MAG. 1891. 166—192. [59] Márton Lajos: Jelentése a soproni ásatásról. MNM. 1906. 165—170. [60] Gallus Sándor. A soproni Burgstall alakos urnái. — Die figurái verzierte Urnen vom Soproner Burgstall. AH. XIII. (1935). [61] Uo. 52—53. [62] A varishegyi urnáról. AÉ. II. (1891) 167—170., 256—257. [63] A balfi lelet. AÉ. 30 (1910) 39—43. [64] Petőházi leletekről. AÉ. 12 (1892) 346—347. SRTJ. 1892. 27. [65] Babóti lelet. AÉ. 14 (1894) 346—347. [66] A vaskor II. időszakának magyarországi telepei. Föld és Ember. 1927. 53—55. [67] Sopron az íratlan időkben. SCF. 1925. 37—44. [68] Három római emlékkő. AÉ. 8 (1888) 233—235. — Római sirok a soproni Deáktéren. AÉ. 11 (1891) 287—288. — Római sírkő. AÉ. 12 (1892) 445. — Sopronmegyei leletekről. AÉ. 14 (1894) 74—76. — Diceus pohara. AÉ. 14 (1894) 392— 394. — Római feliratoskő. AÉ. 15 (1895) 96. — Ujabb feliratos kövek Sopronból. AÉ. 15 (1895) 324—326. — Római borostyánkő leletek Sopronban. AÉ. 15 (1895) 392—400. — Scarbantia sánca. AÉ. 16 (1896) 233—236. — Római leletekről Sopronban. AÉ. 16 (1896) 255—259. — A balfi római-kori forrásról. AÉ. 20 (1900) 164—166. — Három római feliratos kőről. AÉ. 21 (1901) 66—69. — Kismartoni leletekről. AÉ. 23 (1903) 280—281. — Római régiségekről. AÉ. 25 (1905) 286—288. — Római feliratos kőről. AÉ. 25 (1905) 418—419. — Római leletekről Sopronban. AÉ. 31 (1911) 271—275., 365—369. — Római feliratos kőről Sopronban. AÉ. 33 (1913) 56—57. — Torzrajzos római párkány tégla. MKÉrt. 8 (1914) 63—64. — Az 1891. évi kutatások. SRTÉ. 1891. 59—74. — Római feliratos kő. SRTJ. 1898. 17—18. [69] Csornai leletek. AÉ. 14 (1894) 131—135. [70] Titkári jelentés. SRTJ. 1893. 3—20. Ujabb csornai leletekről. AÉ. 15 (1895) 253—56. — Neuere Funde in Csorna. Ethn. Mitt. aus Ungarn. 4 (1895) 212—214. [71] 1. 5. j. [72] L'áge du cuivre in Hongrie. Compte Rendű. Budapest, 1877. I. 220—227., 234—236. [73] 1924. február 16-án. Ekkor választotta a társulat tiszteletbeli tagjává, amelynek hosszú idő óta fáradhatatlan előadója volt. [74] A tápiószentmártoni skytha aranyszarvas. RTÉ. 2 (1925—26) 157—159. Der skytische Goldhirsch von Tápiószentmárton. Uo. 278—279. Le cerf d'or de Tápió. Arethusa. 1925. 140. [75] ERV. II. 48—49. Uo. XIII. 129. — Tőlük származik Ásotthalom (I. 240), Czófalva (II. 339), Haschendorf (V* 132), Kovácshalom (VII. 57), Láposhalom (VII. 233—34), Munkács (VIII. 33$), Ottaka (IX. 318—19), Szálacska (XIII. 160—161). címszó is, de Wilkétől tudom, hogy az Ungarn címszóhoz is sok adatot kapott Bellától. [76] Pulszky F.. Magyarország Archeológiája. I— II. Budapest, 1897. [77] AÉ. 32 (1912) 358.
