A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

VALTER Ilona: A bélapátfalvi monostor feltárási munkálatai 1964-ben

200 VALTER ILONA 1. — A templom és a kőedénygyár DK-ről egy 1912-es felvételen. vényben megtaláltuk a kerengő ÉNy-i sarkát (4. sz. kép). Itt egy pillér állt, amely azonban az alapozásban szabálytalan formában maradt meg. Az északi kerengőfolyosó udvari fala és a templom déli fala közötti távolság 2,40 m. Ez tehát a kerengőfolyosó szélessége. Az I. sz. kutatóárkot egészen a déli keresztház nyugati faláig vezettük. A kerengő padlószintjét itt nem találtuk meg, u. i. a templom külső helyreállításakor, 1954-ben, amikor az armariumot kibontották, mélyen leástak. A templom alapozásán azonban, amely jóval mélyebben van, mint a kerengőé, világosan leolvasható a középkori padlószint. Az alapozás alját nagy mészkövekből rakták, majd kb. 35 cm-es alapozási padka után kezdődik a felmenő falazat, amely homokkőből faragott kváderkövekbŐl áll (5. sz. kép). Az árok nyugati végében, a kerengő ÉNy-i sarkától 2,40 m-re (ez a kerengőfolyosó szélessége) találtunk egy erősen omladékos falat. Ez a conversusi épületszárny keleti fala. A conversusi szárny — és egyben a monostor — nyugati zárófalát nem találtuk meg ebben az árokban. Az árok nyugati végében erősen törmelékes, laza volt a íöld, kváderkövek és faragott kövek kerültek innen elő. Ezek másodlagos helyzetben voltak, a feltöltésbe beszórva. Az ásatásnál dolgozó munkások szerint ez a feltöltés az 1938-as évek táján keletkezett. A falu lakói ekkor töltötték fel ezt a víz által lemosott részt a kőedénygyár építési törmelékeivel, így kerülhettek ide a faragott kövek is., Az árak nyugati végében laza habarcsba rakott, durva, rossz kidolgozású' téglafalat találtunk (5. sz. kép).