A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

BANNER János: A bükki-kultúra névadója — Bella Lajos

18 BANNER JÁNOS an megjelent régészeti munkásságának bibliográfiáját a jegyzetekben kurzív szedéssel közöljük. Hírlapi cikkeit itt nem vesszük figyelembe. [18] Kora színvonalán álló ásatásaival, pontos megfigyeléseivel, sokszor messze vezető fantáziájával. [19] 1870—1937 közt. [20] A Magyar Nemzeti Múzeum szolgálatából 1930. július 1-én vált meg. [21] 1876. Nem véletlen, hogy a soproni főreáliskola régiségtára is ebben az évben keletkezett. (Magyar Minerva V. 1915. 548.) [22] 1696. Uo. 310. [23] 1796. Szilády Zoltán, Az első magyar múzeum. — Lukinics Imre. Nagyenyedi album. Budapest, 1928. 214. [24] Hampel J., Catalogue de l'exposition préhistorique des musées de province et des collections particuliéres de la Hongrie. Budapest, 1876. [25] Jászberény, 1913. — L. Banner J., A Lehel-kürt szolgálatában. Szolnok, 1966. [26] A múlt század negyvenes éveiből, a Nemzeti Múzeum serdülő korából is van ilyen adatunk. Legyen szabad a Széchényi könyvtár kézirattárában őrzött „Haán Lajos békéscsabai evangélikus pap naplója" c. 1868-ban írni kezdett visszaemlékezéseiből idéznem: „Maga a Nemzeti Múzeum — írja —egy ódon, sötét földszinti házban volt elhelyezve, amely a mostani múzeum helyén állott, s amelyet a nemzetnek, úgy hiszem, herceg Batthyányi prímás ajándékozott. Alacsony ablakain, melyek kidudorodott vasráccsal voltak ellátva, nagyon kényelmesen be lehetett nézni a szobákba. A tárgyak, amennj'ire tudom, öt szobában voltak elhelyezve, még pedig háromban a régészet, kettőben pedig a természeti tárgyak, a kitömött madarak és emlősök. A múzeumnak tágas udvara volt, s ennek egyik szögletében egy földszinti házikó, amelyben nagybátyám lakott (Petényi Salamon), egyedüli lakója a múzeumnak. A múzeum hetenként kétszer volt nyitva, de akkor is ritkán volt látogatója. A tárgyakat a publikumnak mindig egy famulus magyarázta, valami kicsapott, többnyire részeges, vörösréz orrú, mindig jókedvű Cservenka nevű hajdani íródeák, ki a tárgyakat sorba kezébe véve mutogatta a bámuló közönségnek, közbe-közbe durva viccekkel fűszerezve magyarázatát. A tárgyak részint asztalokon, részint festetlen deszkapolcokon voltak elhelyezve, kivéve a pénzgyűjteményt, mely üveg alatt tartatott. Nagyon csekély gyűjtemény volt ez még akkor (1840—43), most bármely vidéki múzeum versenyezhetne vele." [27] Pest, 1866. 1. 134. II. 150. A tervezett III. rész, Ipolyi munkája, nem jelent meg. [28] Vidéki múzeumok elrendezéséről. AÉ. r. f. 1 (1869) 227—236. [29] A szabolcs-megyei múzeum. AÉ. r. f. 5 (1871) 53—59., 77—86., 109—114., 147—150. [30] Mihalik József, Hogyan vásároltak és leltároztak a régi múzeumisták? MKÉrt. 8 (1914) 66. — Tápay Szabó Gabriella, A 150 éves Múzeum története a kéziratos naplókban. FA. 6 (1954) 180—194. Csak a N. M. különös bejegyzéseiről szól. [31] A Békésmegyei Régészeti és Művelődéstörténeti Társulat Évkönyve 9 (1882 —83) 184. [32] 1883. [33] Bella L., Paur Iván. Sopron 1889. 76. p. Hampel J., Emlékbeszéd Paur Iván lev. tagról. Budapest, 1890. 27. p. [34] Márton Lajos, A magyar ősrégészeti kutatás múltja. Magyar Szemle. 1931. XI. 268. A soproni régészeti múzeumról már Rómer is írt (A. E. r. f.) 2 (1869) 293. (Valószínű, hogy a. történészeti és művészeti egylet múzeumáról van szó. Ezt vette át az egylet feloszlása után (1881) a városi múzeum. A vármegyei múzeumot Paur Iván alapította (1886). Az 1897-ben egyesült két múzeumot a Sopronmegyei Régészeti Társulat kezelte. 1912,. óta volt önálló épülete. (Magyar Minerva, V (1915) 543. Bella társulati és múzeumi vonatkozású néhány közleménye a SRTÉ-ben: Visszapillantás (1891. 3—12.), A sopron-