A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

ZOLTAY Endre: Újabb adalékok a borsodi vas- és fémkohászat történetéhez

174 ZOLTAY ENDRE .?. ábra. Sálak mikroszkópi képe. lOOx 4. ábra. Salak mikroszkópi képe. 500x lejtős teknő szerepelt. Itt a zúzott ércet vízárammal mosták, hogy eltávolítsák a kisebb fajsúlyú meddőt a nagyobb fajsúlyú, rézben dúsabb ásványrészektől. A palota-várrészben hasonló fokozatos mosórendszer nyomai találhatók meg. Ez két, különböző színtű, kőbe vájt teknőből állt, összekötő lejtős csatornával, ülepítő csapdával a csatorna nyomvonala mentén. Ez lehetett a rézben dús salak aprítás és zúzás utáni mosóműje, ahol a mosás szintén vízárammal történt, de nincs kizárva, hogy a berendezést ércmosásra is használták, Ércpörkölő hely nyomaira, vagy zúzóberendezés félreérthetetlen nyomaira a vár területén nem lehetett találni. A fellelt bronzlepény többé-kevésbé beleillik a kohó csapolónyílása alatti medencébe, feltehető, hogy a folyékony rézfürdőbe közvetlenül juttattak be ónt, de az anyagot túlötvözve, az nagyon keménnyé vált és az akkori technológia mellett nem használhatták fel képlékeny alakítási célokra (pl. pénzverésre). Feltűnő lenne egyébként, hogy ilyen viszonylag nagy fémdarabot miért hagytak veszendőbe menni, annak ellenére, hogy a színesfémek akkor is nagy értéket képviseltek. így a szintén Bebek-tulajdonban volt és ott feltárt [6] Szuhogy-Csorbakő-i pénzhamisító műhellyel a technológiai kapcsolat közvetlenül nem bizonyítható, csak valószínűsíthető. Az alapanyagként felhasznált érc kétségtele-