A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

K. VÉGH Katalin: Boldogkő várának feltárása

152 K. VÉGII KATALIN WI\ HUMUSZOS E3 OMLADÉKOS FB1-TÖI.TŐPES S VILÁGOSSZÜRKE, KEMÉNYE** 03 HABAHCSOS ED HELYENKENT KOVCfr TOUD 48. kép. A kaputorony előtti terület „A" kutató árkának É-i metszete. ,,. . . az három szégu köbül épitetet erős Bástya (a torony éle háromszögű kövekből épült, ezek ma is megvannak), fedél nélkül való". Itt több tarackot tartottak, egyiket „Istenben boldogul ki múlt Méltóságos Fejedelem Rákóczi Ferencz Uram Eó Naga" ajándékozta. Ezután a vár alatti jégvermeket, pincéket említi meg, majd részletesen összeírja a vártartomány birtokait, falvait („Vaár alja", „Újfalu", „Árka", „Alsó Méra", „Vilmany"), azok lakosait. A XVII. században a várban nagyobb építkezések nem történtek, így az inventáriumból egyben a középkori várat ismerjük meg. Az 1682-es öszszeírás egyik legfontosabb része talán a száraz malom említése a D-i toronyban. Készítésének gondolatát az 1671-es inventárium veti fel, amely szerint a várban puskaportörő malmot kívánnak létrehozni: „Salétromot Boldogkőujffalui, Árkai is, az házikónál lévő pajtákban, kamarákban két három mására való salétromos földet szedhetni és főzhetni, úgy ha ahhoz értő pattantyús lehettne az várban, nem volna úgy káros puskapor törő malmot meg csináltatni idővel a várban, elegendő puskapor lehettne is" [141]. A malmot — amelyet puskaportörésre használtak — tehát 1671 és 1682 között készítették, feltehetően 1671 után hamarosan. Boldogkő portörő malma nem egyedül álló jelenség, minden várban meg kellett lennie. A hódoltságkori malmokról, amelyek nagy része puskaportörő volt, már írott források is vannak [142]. Megemlítjük például Terebes várának 1612. évi összeírását, amely szerint a külső várban száraz malom működött [143]. A regéci uradalom 1632-es rendtartása a vár portörő malmáról is tesz említést [144]. A tokaji vár 1660. évi ábrázolásán száraz malom is látható [145]. A budai basák leveleikben megemlítik a török portörő malmokat, amelyek nagy részét magyar mesterek készítették. A fogarasiról írják 1662-ben: „A portörő malomház boronából csinált két kerékre, és tizenkét nyilú mozsárra csinált, környöskörül palánkos, sindelyes kerttel kerítve" [146]. A husztit a következőképpen mondják el 1685-ben: „belől jobb kéz felöl van boronából felrótt, jó hat külőjü, jó vaskarikás, csapos és serpenyős, meglehetős vízkerekű, új tengelyivel együtt