A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

K. VÉGH Katalin: Boldogkő várának feltárása

144 K. VÉGH KATALIN 40. kép. A jaboronás kis bástya alaprajza. Ny-i végében két nagy terméskövet, sziklagörgeteget találtunk, de ezek nem falhoz tartoztak. Úgy tűnik, hogy a ,,B" árokban előkerült fal még a „C" árok előtt kapcsolódhatott az alsó várat tartó sziklaemelkedéshez. További, kutatása e — fákkal benőtt — részen nem volt lehetséges. Hasonló külső várfalövnek nyoma a vár K-i oldalán nincs, annak igen meredek volta ezt nem tette szükségessé. A várhoz tartozik még az odavezető út, amely a vár alatt, DNy felől, a faluba vezető útról indul és nagy ívben felkanyarodik É felől a várhoz. A középkorban is ezt az utat használták, amit az is bizonyít, hogy tisztításánál, szélesítésénél középkori cserepeket találtunk. A vár építéstörténete Boldogkő története és feltárásának ismertetése után összefoglalásként megkíséreljük építési korszakainak megállapítását. Munkánkat megnehezíti az, hogy nincs a várról középkori ábrázolás, építésére vonatkozó írásos adat, s ugyancsak megnehezíti az egyes építmények kormeghatározását az a tény is, hogy a régészeti anyag nagyobbik részét nem vehetjük keltező értékűnek. Az okleveles adatok és a gazdag árpádkori kerámiaanyag egybehangzóan bizonyítják, hogy Boldogkő vára az Árpádkorban épült, mégpedig — az okleveles adatok bizonysága szerint — a tatárjárást követő időben. 1280 körül már állt. Építése talán a Tomaj-nemzetséghez fűződik, feltehetően Jaak fia Tyba ispánhoz. Az árpádkori vár csupán a hegy legmagasabb pontján, a felső várban levő, armírozott sarkú, négyszögletes alaprajzú öregtoronyból állt, amely egyben lakótorony is lehetett. A tatárjárás után épült árpádkori várakat általában magánosan álló, többnyire fallal vagy földsánccal körülvett torony képezte [123]. Boldogkőn ilyen védő fal nyomát nem találtuk meg.