A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

K. VÉGH Katalin: Boldogkő várának feltárása

236 K- VÉGH KATALIN a csatorna falában egy 30 cm mély, félköralakú cölöplyuk van. A csatorna végére, ahol feltehetően kis medence lehetett, később ráépítették a kis falat. A medence és a csatorna a csonka bástyán előkerült kohóhoz kapcsolódik. Az ott nyert salakot a palotában összetörték (ezért lehetett salak a palotában is), majd a medencében mosták a bennemaradt rézszemcsék kinyerése végett. A palota D-i részében a sziklafelszínbe több cölöplyukat faragtak, a DK-i sarokban pedig cikk-cakkosan képezték ki, mintegy 5—30 cm magas padkát alkotva. Ugyanezt tapasztaljuk a bejáratnál is. Ezek a sziklába faragott jelenségek a földszinten levő konyhák, kamrák berendezéséhez készülhettek (5. kép). Ezután a palota és a külső K-i várfal közti szorost tisztítottuk, amelynek csak a közepe táján volt — mintegy 30—50 cm-es — feltöltődés, míg sem az É-i végében (30. kép), sem a palota bejáratától az öregtoronyig nem volt törmelék a sziklaszinten. A szoros É-i végében a sziklába faragva gerendahelyek és cölöplyukak láthatók. Két cölöplyuk van a palota DK-i sarkánál is, amelyektől kissé É-ra ugyancsak gerendahelyeket vájtak a sziklába (5. kép). Feltehetően itt a mai kőfal helyén palánkfal húzódhatott, és a palota sarkánál kapu állhatott. A kőfal nagyrészt leomlott ugyan, de habarcsnyomokban megvan egészen az öregtoronyig (33. kép). A falszoros kevés feltöltődéséből néhány XIV—

XVII. századi edény- és kályhacsempetöredék, továbbá két malomkőtöredék származik. A palota és az öregtorony között található a ciszterna, zárt, három oldalról falakkal körülvett térben. Környékének kitisztítása után előtűnt a ciszternát fent körülvevő, nagyjából kört képező fal (5. kép), amely 50 cm széles, magassága csak a Ny-i felében mérhető a szikla lejtése folytán, itt 130 cm, a K-i részen elpusztult. A ciszterna és a palotafal meghosszabbítása között 2 m magas törmelék gyűlt össze, nagyrészt falomladékból, de cserepeket is tartalmazott. A ciszterna és az öregtorony közti részből egy malomkőtöredék is származik. A ciszterna 26 m mély, s ennélfogva kútnak készülhetett eredetileg, mivel azonban víz itt sohasem jöhetett fel (maga a kőzet rendkívül gyorsan szívja fel a vizet), vízgyűjtőnek képezték ki. Fent négyszögletes és téglával bélelt, majd többszöri összeszűkülés után szűk aknává válik (34. kép). A ciszternából kevés leletanyag került ki, ezek az árpádkortól (pl.: II. t. 9.) a XVII. századig keltezhetők. A felső vár feltárásának egyik legfontosabb része volt az öregtorony kitisztítása, alaprajzának tisztázása. ÉNy-i, armírozott sarkának csonkja ma is magasan áll, s K-i fala 2 m magasan (36. kép). A feltárás során tisztázódott a torony belmérete: 5,75x5,80x5,75x5,70 m, falainak vastagsága pedig 2,80 m, a Ny-i fal alapozása pedig 3,35 m. D-i fala erősen lepusztult, bejárat helyét nem lehetett megállapítani. Az É-i fal közepén, 45 cm magasan egy 175 cm hosszú küszöböt találtunk, amelyet egy sor, hosszanti keskeny oldalára állított, vékony, kisméretű téglákból raktak. A küszöb nagyobbik részére később ráfalaztak. A torony belsejében a szikla Ny felé erősen lejt, K-i felében nagyjából vízszintes (35, 37, 38. kép). DK-i sarkában — az öregtorony megépítése után — egy téglatörmelékes kőfallal négyszögletes helyiséget különítettek el (5, 39. kép). Az É—D-i falszakasz mellett belül egy 110 cm szé-