A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)

KOMÁROMY József: Herman Ottó levelei a miskolci múzeumban

HERMAN OTTÓ LEVELEI A MISKOLCI MÚZEUMBAN 37 s így a küldemény istenesen fogott. Igazán köszönöm. Ha az agyagosban több nyúl talál lövésedbe futni, hát mi bizony állatvédelemre nem is gondolánk, sőt ha Irma sütv e küldi el, bizonyisten megeszem. Hát rajtad áll. A minap rajzokat forgattam, a feleségem pedig odakandikált; a mikor egy csukarajzot néznék, hát megszólal, így: "Kólya, Kólya, Rólya!! szakasztott azon a hangon, mint az a herczig poronty Bélátok — evvel a kedves emlékkel úgy kimelegedtünk, hogy a tolvaj ellophatta volna a kályhát, mely különben már jól esik. Két hét múlva a jövőről már biztosat írhat mindnyájatokat ölelő és csókoló bátyád Herman OttóAzt a kis „portékáV mindennap jobban szeretjük ! — De azért csókolom mind a hármat. C. 22. Fehér papír M; 17 cm. 8 mm. Sz; 11 cm. 5 mm. 4 oldal Címzés; Tekintetes Szűcs Béla uradalmi ispán úrnak Csáklyó u. p. Sokát* Zemplén megye Budapesten 1888. márczius 19. Édes Bélám! Azt ugyan elképzelheted, hogy leveled bizony mindkettőnket is bizony kellemetlenül lepett meg, mert hiszen csak az imént hívogattál a Mutujka-liget tájára s szövögetted a, terveket. Ám most már nem lehet okoskodni, hanem utána kell nézni a dolognak. — Én már régebben beszéltem volt édes anyáddal, hogy a kezedre kellene adni a családi birtokot sma sem értem mi akadálya lehet ennek — legfeljebb az, hogy már belécsontosodtak bizonyosállapotba, mely azonban nem fejlőd ő, a mire pedig neked, mint családapának szükséged van. Azt magád is beláthatod, hogy, azt, a mije a családnak van, nem avval a rendszerrel szerezték az öregek, a mely most divik a családban, mely rendszer lehet kellemes, de nem fejlesztő. Ezt én igen jól ismerem s ha annak idejében alávetettem volna magamat,, sohasem szolgáltam volna meg a közügyet. No de bevallom, hogy a birtok viszonyait nem ismerem s így ítéletet sem mondok — mindössze véleményt, mely abból az ösztönből folyik, hogy sohasem szerettem mások szolgája lenni s így mást sem szeretek szolgának látni — téged legkevésbé. Ha csak valami szerencsés véletlen nem avatkozik belé, úgy érzem, igen bajoslesz helyet találni, mert a legtöbb uradalom tulajdonképen csak írnokot fogad s ebből neveli a magasabb tisztet. Én mindenekelőtt Ernuszt Kelemen barátomat fogom fölkérni, hogy tapogatódzon; bizonyos vagyok benne, hogy mindent el fog követni; de hogy lesz-e sikere ? az más kérdés; azután fel fogom kérni Geiszt Gazsit, Vészter Imrét és és másokat is. Szóval a mi tőlem telik, az mind meg fog történni e napokban is, mert én sem látom a jövőt: nem tudom, megyek vagy nem megyek Norvégiába ? ez a hó végén dől el.