A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)

KOMÁROMY József: Herman Ottó levelei a miskolci múzeumban

HERMAN OTTÓ LEVELEI A MISKOLCI MÚZEUMBAN 95 Leányaidról értesített Emma, csak Annusról nem. Ez hát itt Budapesten missióskodik — oly messze, hogy minket el sem érhet! Mi sehogysem kereshetnők fel, mert a feleség csak kínosan lézeng, legtöbbnyire fekszik — én letörőben vagyok. A mit a tiszt urakról írsz, azt én régen tudom s ebben látom a haza vesztét. Az intelligentia férges, benne van a közösügyesség szúja, mely előrli a jellemet s megteremtette a kávéházi alakokat. A legkitűnőbb katonai anyag hitvány kezekben! Kevés a kilátás, hogy a háború észretéríti, mert ehhez idő kell Az intézet felett is hét felhő vonul fel. Schenk már a Galicziai csatatéren van, Hámori, Greschák, Lambrecht pótsorozás előtt állanak, az odolgyáros már szolgálatban van, írnokoskodik, gyára pusztul. Még megesik, hogy a legutolsó korosztályban engem is mérték alá állítanak. De azért csüggednünk nem szabad s mindég észben kell tartani, hogy sok esett Mohácsnál de minden nem! Csörgey beteg. A magyarok nagy Istene oltalmazzon! Ölel öreged Herman Ottó (A boríték hátlapján; „Feladó: Herman Ottó BudapesV) Ugyancsak a boríték hátlapján idegen kézzel írva ez a megjegyzés: Utolsó levele. (Ceruzával: 1914. XI/22.) 106. M; 7 cm. Sz; 11 cm. 6 mm. 1 oldal Herman Ottó német szövegű névjegye; Ottó Herman Director de königlichen Ungarischen Ornithologischen Centrale Budapest, VIII., József -körút 65.