A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)

KOMÁROMY József: Herman Ottó levelei a miskolci múzeumban

56 KOMÁROMY JÓZSEF ide, hol oda sodor, kifáradt a lelkem s a mi még nagyobb baj: nem látom a megpihenés lehetőségét. Ma úgy áll a dolog, hogy itt obstruálunk az egész kánikulán át s különösen mi, kik Budapesten lakunk, vagyunk ide szögezve. Szegény feleségem mintha hiába örült volna; én mintha hiába szedettem volna rendbe a puskákat; sőt még a Csőri is, mintha hiába javult volna meg: Szapáry úgy tesz mint a Puskás szamara, mikor a kapu előtt megmakacsította volna magát. Pedig biztosan hittem, hogy együtt fürjezünk ezidén. Különben van még egy szemernyi remény, mert a mamelukok nehezebben tűrik a dolgot, mint mi. A mi a Rajkót illeti, hát ma tudom, hogy van mód annak teljes javítására. Ott jártam Fónagynál, ki tavaly Siléziában kutyáival az első díjat nyerte, ezek között olyanokkal is, a melyeket teljesen megrontva vett át, a mint ez az oklevelén ki is van emelve. Ö a pointertől nem követel mást mint nyugodt keresést, megállást, füttyre lefekvést s a hívásra való pontos jövést. Az idős, megromlott kutyával így jár el: 3 napon át egészen magánosan elzárja (odakötve) és csak friss vizet hord neki ő maga; másod napon a kutya már törik, biztosan fekszik és jön, harmad napon teljesen meg van törve, fekszik, jön füttyre, szóra; negyed napon ismét ő viszi a kutyának a legjobb falatokat s folyton ismétli a leczkét, ötöd napon kiviszi a kertbe s szárnyalt fürjön gyakorolja, hatod napon vadászik vele! Semmi korbács; ha a kutya hibázik, jól összeszorítja az alsó állkapczáját. Elővezette mind a 12 kutyáját. Kirohantak a nagy kertbe, egy füttyre mind lefeküdt, ekkor Fónagy odament vagy 10 lépésnyire s magához hívta az ebeket; erre következett a „such'

n az elbocsátott fürjre, megtalálták, húztak, megálltak, füttyre lefeküdtek. Tehát: fütty-feküdj! ide-ide! keress-keress! Próbáld meg! ő nem apportiroztatja a pointert, mert utóbb megromlik: nem állja bizton a vadat. A Béla gyerekkel nagyon megijesztettél; szegény feleségem, ki azt a kis szőke ördögöcskét ugyancsak a szívébe zárta napokon át mindég azt hányta-vetette, hogy istenem, ha ez meg az történt volna! Most is sokszor hozakodunk elő, mert édesanyád azt írta, hogy a gyerek még most (akkor) sincs teljesen rendben. Csak vigyázzatok édes gyermekeim! Rajtam igen igen nagy a teher, hogy elviselhessem, rámférne vagy 2 heti csáklyózás; tudom is, hogy szívesen vennétekhát reméljünk legalább! Mindketten mindnyájatokat ölelve és csókolva, vagyunk igaz szeretettel Ottó bácsi és a felesége