A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)
KOMÁROMY József: Herman Ottó levelei a miskolci múzeumban
54 KOMÁROMY JÓZSEF Miskolczról jó és rossz hír jár; az utóbbi a kis Mázer Imrére vonatkozik; a szegény gyerek az ágyba van kárhoztatva s én tartok tőle, hogy az a véznácska test nem bírja ki azt a nagy tusát, a mely felé megyén; pedig a gyerek kedves, jóindulatú; kár érte. Szegény Emmát nagyon, de nagyon sajnáljuk. Mázer az ő érthetetlen makacskodásával aligha meg nem növelte a bajt, mert a gyerek a hibás táplálkozás miatt erőben s így ellentállási képességben is vesztett. Édes anyád azt írja, hogy a szegény gyerek jó kedvvel tűri azt az ágybéli életet s gyomra nem romlik, a mi azelőtt rendes baja volt. Mi valahogyan megvagyunk. A kis feleség gyakrabban és néha nagyon is fejfájós; én rettenetesen — hízom!! Ez már annyira van, hogy ünneplő ruháimat föl sem vehetem! De úgy tervezem, hogy a jövő évben erősen megmozdulok, bejárom az országot Bonczidától— Henczidáig, gyűjtök mindenfélét s valahogyan kiizzadom azt, a mi nemcsak felesleg vagy teher, hanem reménybeli guta is. Mind a ketten a megfogyott fészket annyi üdvözlettel látjuk el, mintha telistele volna; telik ám Miskolcz felé is. Ölel szerető bátyád Herman Ottó 39 Fehér papír M: 20 cm. 2 mm. Sz: 13 cm. 2.5 oldal Címzés: Tekintetes Szűcs Béla urad. kasznár úrnak Csáklyó u. p. Sókút Zemplén m. Budapesten 1891 február 3. Édes Béla fiam/ Figyelmeddel nagyon megörvendeztettél s jó szolgálatot is tettél az ügynek, mert a küldött Plectrophanes madarakból pompás kis csoport fog telni ez azért is helyén lesz, mert a mi ezekből a Múzeum gyűjteményében előfordul, az mind régi s meglehetősen gyarló tömés. Rengeteg a munka, de haladunk s a két óriási üvegszekrény, a mely a mi múlt tavaszi eredményeinket foglalja magában olyan, a minő még soha, sehol fölállítva nem is volt. Az én 3 lábas kócsagom általános bámulat tárgya; az egyik roppant nagy hímnek nem kevesebb mint 40 pompás foszlott tolla van a hátán, a többi 39 es és 35 ös. Minden a mi puskacsöved elé kerül — ha nem ismered — beküldendő és nem szükséges a portót fizetni, mert a Congressus pénztára szívesen kiváltja a küldeményeket. Sorsod kedvező fordultának nagyon megörültem s hiheted, hogy leghőbb óhajtásom az, hogy mindjárt az első esztendő beüssön s Te jól számolhass be. Ha Sándor gróf meglesz képviselőnek, majd beszélek én még vele. Édes anyád — jó nénim — betegsége nagyon ránk ijesztett, mert az úgyis bámulatos, hogy örökös görcs mellett egyáltalában bírja; — de hát Vilmos bátyánk 92 évet ért el, pedig éppen oly gyenge alkatú volt.