A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)

KOMÁROMY József: Herman Ottó levelei a miskolci múzeumban

HERMAN OTTÓ LEVELEI A MISKOLCI MÚZEUMBAN 47 35. Fehér papír M: 17 cm. 7 mm. Sz: 11 cm. 3 mm. 6.5 oldal Címzés: Tekintetes Szűcs Béla uradalmi ispán úrnak Csáklyó, u. p. Sókút, Zemplén megye Budapesten 1889 október 14. Édes Bélám! Alapjában véve rég"

1 mulasztom veled szemben kötelességemet, rég' kellett volna felelni; de hát az a sok ide-oda utazgatás kiveszi az embert a sodrából, kivált akkor, a mikor a kis feleség még mindig aggódik, nem hiszi, hogy már semmi bajom, folyton őriz és óvogat. Mindenek előtt szívből köszönöm neked igazi ragaszkodásodat s kifogyhatatlan szívességedet, a mellylyel könynyítgetsz rajtam. A Csóri-naplót megkaptam s kissé hitetlenül olvastam azt a sok remeklést, mert arról lemondtam, hogy a kutya tökéletes lesz, egyszerűen azért, hogy sokat volt asszony kézen, járt ebédért, közben kergetvén a verebeket. A kis feleség a „délczeg kutyát" szereti, s mint ő mondja „belé nevelte a kedélyt" (és a nyargalást). De az tény, hogy én bármely hibáját, három-négyszerre helyrehoztam, kivévén a nyargalást, a melytől betegségem elütött: így hittem, hogy az eb jó vadászterületen, jó kézben legalább tűrhetővé lesz. Nagyon kár érte, annyival is inkább, mert a kutya már 18 hónapos. Megtartom azonban mocsárra, mert ott fáradhatatlan, mindent felzavar s így madártanilag jó lesz. Arra, hogy még egy darabig tartsad ott, alig merlek kérni, mert nem gondolom, hogy akár neked, akár kedves feleségednek valami gyönyör lehetne egy vizslafalkával vesződni; csak még egy arasznyi ideig adjatok neki helyet, a míg a legközelebbi időre tervet készíthetek. Hogy egyáltalában eddig is nálad van, annak magad vagy az oka, mert egyik leveledben felszólítottál, hogy őszön át is ott hagyjam: A kölyökre nézve a következő mondanivalóm van. Én ebből a fajtából eddig csak csak szukát láttam, jól, lassan keresni; a kanokban rendesen túlságos a tűz. A súlyt tehát a szukára kell helyezned, nemcsak a fejlettebb vadászati ösztön, hanem az engedékenység miatt is. Az ételnél már most kell a kicsinyeket korlátoznod: vissza kell tartani s pisszegni, így szokják meg azt, hogy az engedelemre várjanak; innen kell menni a lefekvésre a tál előtt, innen a „most" vagy „szabadra" közbe pisszegéssel, mikor a kutya elindul. Ha sokat beszélsz velők, nagyon figyelnek s könnyen tanúinak, sokszor egyszeri mutatásra is. Ha én még egyet tanítanék ebből a fészekből, legfőbb gondot arra fordítanék, hogy tőlem ne távozzon, tehát zsinóron vezetés shaa kutya ház körül kezd kódorogni, rá kell lesetni béressel, ki megfogja s jól elverje; a mezőn is így tennék eleintén; a kannál szó sincsen, hogy elgyávúljon. Csórinál az is el volt hibázva, hogy orral keveset keresett; ez étellel, az étel eldugásával és megkérestetésével kell kezdeni s ha a kicsinyek már tudják, hogy szaglással boldogulnak, akkor messze kell eldugdosni a falatokat a rá kell vezetni az ebet, hogy így megfogadja a tanító szavát s keressen ott, a hol ez parancsolja. Különben én reménylem, hogy a kölykök enyhébbek lesznek Csórinál, lévén az anyjuk egy igen finom, engedelmes állat.