A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)
KÖRMÖCZY László: Tokajhegyalja szőlőkultúrájának rekonstrukciója
TOKAJHEGYALJA SZŐLŐKULTÚRÁJÁNAK REKONSTRUKCIÓJA 443 VI. TOKAJHEGYALJA TOVÁBBFEJLESZTÉSÉNEK TÁVLATA 1960. évben a Tokaj hegyalján dolgozó szakemberek közreműködésével alakult bizottság 7 ezer hold újonan telepíthető és 6 ezer hold felújítandó területet állapított meg Tokajhegyalján, és 1980 végére a borvidék szőlőterülete 15 592 holdra növekedett volna. A felújítás ütemének gyorsítását azonban a szocialista szektor megerősödése, valamint az oltványtermelés kedvező alakulása lehetővé tette. Ezáltal elérhetővé vált a tervezett program 1975 végére történő befejezése. 49 . A feladat végrehajtásának előfeltétele a jelenlegi birtokviszonyok, illetve tulajdonviszonyok rendezése, amelyek akadályozzák a nagyüzemi telepítésre alkalmas területek kialakítását. Ezek az akadályozó tényezők már az 1964. évi tavaszi telepítések előkészítésénél is megmutatkoztak és az FM-kertészeti főosztálya, az MSZMP megyei bizottsága, a Megyei Tanács VB., az Állami Gazdaságok Borsod— Heves megyei igazgatósága és az Ültetvénytervező Vállalat 1963. július 2-án tartott megbeszélésén úgy döntött, hogy a telepítéseket a birtokviszonyok rendezéséig a hegy lábához csatlakozó enyhébb lejtésű, úgynevezett „szoknya"-területeken kell folytatni. A telepítések alsó határát a Szerencs—sátoralajaújhelyi útban jelölte meg. E döntés alapján újból felmérésre került a Tokaj hegyalján betelepítésre alkalmas terület. (1. a táblázatot 444. oldalon) A felújítás befej ezétével az állami gazdaságok, tsz-ek és hegyközségek közös művelési területei összefüggő, nagyüzemi, részben géppel művelhető táblákra alakulnak, míg az egyéni és háztáji szőlők nagyüzemi művelés kialakítására és gépesítésre alkalmatlan területekre kerülnek. A nagyüzemi szőlő táblák kialakításának több, bonyolult formáját kell megkeresni és alkalmazni a területrendezés során. Ennek során az állami gazdaságok nagyüzemi tábláinak kialakításánál a főhangsúlyt az önkéntes földcserére kell helyezni, és részükre biztosítani kell a kártalanítás lehetőségét is. A Tokajhegyalja zárt borvidéken működő tsz-ek közül kiválasztásra kerülnek azok, amelyeknek termelési főiránya a szőlőtermesztés lesz. A tsz nagyüzemi tábláinak kialakításához maximális segítséget nyújtanak. Az elkövetkezendő évek rekonstrukciós terveinek végrehajtásánál felhasználják a hegyközségek és szakcsoportok anyagi eszközeit is. Az 1975-ig tervezett új telepítések végrehajtása komoly erőfeszítéseket kíván. A talaj tápanyag ellátására, a rekonstrukció befejeztével, Hegyalja istállótrágya igénye mintegy 12 ezer vagon lesz, még akkor is, ha csak minden hatodik évben szervestrágyáznak. Éppen ezért jelentősen fokozni kell a műtrágya ellátást, amiből csaknem évi 20 ezer tonna szükséges. A telepítések során a szőlő mintegy 13 százaléka 15—25 fokos lejtőre kerül, ahol 180 centiméteres sortávolság mellett speciális szőlőművelő erőgépek és lófogatok végzik a munkát. Az új szőlők mintegy 25 százaléka meredek lejtőkre települ, ahol kizárólag csak kézi művelés alkalmazható. E telepítési rendszerek határozzák meg az eszköz és anyagszükségletet, melynek során mintegy 25 millió karó, 2.3 millió betonoszlop, 8 668 tonna vashuzal, 65 millió gyökeres oltvány szükséges, a mintegy 60 millió forintot kitevő erő és a hozzátartozó munkagépeken kívül.
