A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)

KÖRMÖCZY László: Tokajhegyalja szőlőkultúrájának rekonstrukciója

TOKAJHEGYALJA SZŐLŐKULTÚRÁJÁNAK REKONSTRUKCIÓJA 421 A tokaji bor már jóval az aszú készítés előtti időkben világhírnévre,, úgyis mondhatjuk nemzetközi elismerésre tett szert. A feljegyzések szerint 1562-ben a tridenti zsinat alkalmával, IV. Pius pápa dicsérte a tállyai bort.

11/a

. Aszút pedig a tudósítások szerint csak később, az 1650 körüli években készített először Sepsi Laczkó Máté, Lórántffy Zsuzsanna udvari papja, a fejedelem újhelyi Orémus szőlőjének terméséből. A aszú fogalma ekkor már nem volt ismeretlen, mert Fabricius Balázs 1560-ban kiadott latin-magyar szójegyzékében már használja az „aszúszőlő" kifejezést. Más források is szólnak arról,

12 hogy Neszmély és Sopron környékén már a XIV. században készítettek aszúbort, amit elsősorban külföldön (Bécs, Ausztria) adtak el. II. TOKAJHEGYALJA TERMÉSZETI VISZONYAI ÉS SZŐLŐTERMESZTÉSE. A mohácsi vész után a török hódítás előrehaladtával az ország gazdasági viszonyai gyökeresen megváltoztak. A három részre szakadt országban a nagyforgalmú Duna-menti kereskedelmi utak török fennhatóság alá kerültek. Ez a borkereskedelemben annyiban is éreztette hatását, hogy a törökök — részint vallási meggondolásokból — erőteljesen tiltották a bor forgalmazását. így a legfőbb borpiacra,. Budára már nem jutott el a Szerémség és Sopron környékének bora, kipusztultak a híres budai szőlők is, az ország egykori fővárosa elvesztette borkereskedelmi jelentőségét. A kereskedelmi útvonalak eltolódtak a királyi Magyarországon Bécs felé.. Északkelet-Magyarországon pedig a töröktől nem háborgatott területen,az erdélyi részeken át Tokaj, Kassa és Lengyelország felé. A tokaji bor, a kereskedelmi útvonalak megváltozásával, így került a nemzetközi borkereskedelem áramába és talált piacot Lengyelországban, Oroszországban és a német államokban.

13 Másik jelentős tényező: a belföldi borfogyasztás növekedése. A tokaji királyválasztás után Zápolya János és Ferdinánd között a meg-megújuló csatározások hadak útjává változtatták Tokaj hegyalj át. A várak és a hozzátartozó uradalmak birtoklásáért folyó harc külföldi zsoldosai csakúgy, mint az ellenük küzdő magyar csapatok tetemes fogyasztói voltak a vidék borának. A kíméletlen kegyetlenséggel folyó harcot a vidék népe is megsínylette, s Babócsai Izsáknak, Tarcal város főbírájának, feljegyzései szerint a vidék a. hadak járása nyomán a siralom völgyévé változott.

14 Bízvást elmondhatjuk, hogy e vidéken dúló harcok nemcsak a kereskedelmi utak és Erdély birtoklásáért, hanem a tokaji borvidék megszerzéséért is folytak, mert a tokaji bort akkor már csengő arrannyal fizették meg külföldön. Tokajhegyalján ekkor már-a XVII. században-tizenegy mezőváros volt, mely közül legnépesebb Sárospatak, Tállya, Mád, Tarcal és Tokaj. Bár az ide-oda vonuló hadseregek, a betörő török csapatok nemcsak a bort itták meg, és a szőlőt pusztították, de a lakosságot is elhajtották, a század elejéhez viszonyítva 1640—1648 közötti évekig a tokajhegyaljai mezővárosok lakossága lélekszámban egyre gyarapodott. Bár 1604-ben, az egyik legkegyetlenebb császári zsoldosvezér, Básta Tokajt porig égette, a fenti időben a város lakosainak száma 1165-re emelkedett, Sárospatak pedig ugyanebben az időben 2.335 főt számlált. Csak Abaújszántó, Bodrogkeresztúr, Erdőbénye, Szerencs és Tolcsva lakossága maradt 800 fő alatt, Mád, Tarcal, Tállya, Tokaj, Sátoraljaújhely és Sárospataké meghaladta az ezer főt.

15