A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)

KÖRMÖCZY László: Tokajhegyalja szőlőkultúrájának rekonstrukciója

416 KÖRMÖCZY LÁSZLÓ vonulatával védett, s csak dél felé nyitott, tengerek helyén kialakult borvidék egyik legbecsesebb emléke az Erdőbénye határában talált őskori szőlő, — a Vitis Tokayensis

3 őshonos volt e területen. Bizonyos az is, hogy a honfoglaló magyarság etelközi hazáját elhagyva a földművelés és gyümölcs-szőlőtermesztés ismereteivel rendelkezett, amit a török (volgai bolgár) jövevényszavaink igazolnak. Ezek közé tartozott a szőlő (bogyó, de a magyar nyelvben bizonytalan, hogy eredeti értelmében került-e be) bor, seprő, (must alja). Szőlőművelésünkről azonban az arab és perzsa kútfők nem tesznek említést, noha arról megemlékeznek, hogy az állattartó, pásztorkodó magyarság téli szállásai közelében bizonyos fokú földműveléssel (kölestermesztéssel?) foglalkozott.

4 A Bodrog és Tisza összefolyásánál keletkezett Tokaj nevének magyarázatánál

5 szláv telepesek szőlőművelését is figyelembe vették, bizonyosságul híván isme-