A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)

PÁRKÁNY László: A miskolci sajtó a Tanácsköztársaság idején

A MISKOLCI SAJTÓ A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN 411 ... A megtévesztettek pedig ismerjék fel végre, kik hát az igazi szellemi vezéreik és lássanak tisztán, kiknek a szavai után indulhatnak." A cikk célba talált. Dr. Dévényi Miklós, Fehér Ödön, Fazekas Sámuel, Ludvig Dénes kedvükszegetten térnek meg lassú bűnbocsánatra. Sajnos e cikk olyan mértékben tántorította el a szimpatizáló polgári újságírókat a proletariátus ügyétől, hogy a Vörös Hadsereg győzelmes visszatérése után már csak egy-két fiatal miskolci polgári újságíró lép újból küzdőtérre. E kérdés vizsgálódása közben megint alkalom kínálkozik arra, hogy vitába szálljunk Sassy Csaba sajtótörténeti dolgozatával, aki azt a megállapítást teszi, hogy a Miskolcra érkező budapesti újságíróknak nem sikerült a helyi lapokat „forradalmasítani". Már említettük, hogy a budapesti újságírók csak június elején — a miskolci pártlapok megszervezésének idején — vették át a helyi lapok irányítását. A helyi újságírók haladó csoportját nem a budapesti újságírók „forradalmasították", hanem a történelmi események és a forradalom útjára lépő diósgyőr-vasgyári és miskolci munkásság. Tételezzük fel, hogy Sassy Csabának igaza van. Felmerül a kérdés, akkor miért volt szükség Kovács József két és félhasábos belső vezércikkére. Kissé csodálkozunk az egykor bátorhangú Sassy Csaba állásfoglalásán, aki 1919 februárjában maga is sziporkázó versben köszöntötte az orosz proletárok győzelmét és nagyszerű haditetteit. Úgy gondoljuk, a miskolci újságírók Tanácsköztársaság alatti szereplésére reflektorszerűen világít rá Láng Lajos 1919, szeptember 30-án megjelent vezércikke: „A szovjet alatt megjelent helyi lapok politikájának felülbírálása akár a nemzeti érzés, akár az ethika szempontjából semmi esetre sem egy röpirat

8 feladata, ez egy épp olyan fontos, mint kényes kérdés, s ennek már úgy a sajtó, mint annak munkásai érdekében, nem egyoldalú röpiratok útján, hanem a megfelelő módon kell megtörténnie." A cikk így folytatódik; „Valamennyi lapnak és lapvállalatnak a felülvizsgálását kérjük." Nem festenénk világos képet a miskolci sajtó történetéről, ha elmulasztanánk kijelenteni: a miskolci újságírók egyrésze polgári volta ellenére május 2-ig szívvel-lélekkel támogatta a Tanácsköztársaság helyi szerveit és egyetértett a proletariátus uralmi rendszerével. E megállapítás rögzítése után ismételten nem szabad megfeledkezni arról, hogy az említett hírlapírók egy gyárváros tövében és egy 80 ezer lakosú munkás-kisiparos városban kezdték meg és folytatták újságírói tevékenységüket. A diósgyőr-vasgyári és miskolci munkásosztály presszionáló hatása elől nem térhettek ki sem a baloldali, sem pedig a jobboldali lapok. Feltétlenül hasznosnak látszik, ha megvizsgáljuk: miért kérte az „A Reggel" újságíró gárdája valamennyi miskolci lap felülvizsgálását. Ennek csak kizárólag politikai okai lennének? Távolról sem. A Reggeli Hírlap történetének elmondása során látni fogjuk, hogy a lap konkurrenciát jelentett a kevesebb példányszámban megjelenő „A Reggel" számára. A lap szerkesztői úgy vélték, hogy szükségszerűnek látszik állandóan felemlegetni a Miskolci Napló Tanácsköztársaság alatti szereplését és a Reggeli Hírlap balratolódását. Az említett politikai szituációt olyképpen szerették volna megnyergelni „A Reggel" szerkesztői, hogy — a megváltozott viszonyoknak megfelelően — a két anyagilag rentábilisabb laptársat leszorítsák a küzdőtérről. A „Virradat" cseh megszállás alatti karrierje egyre magasabbra tör. Május harmadik hetében már a rosszemlékű „A Reggel" megindítását határozták el. A lap