A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)

PÁRKÁNY László: A miskolci sajtó a Tanácsköztársaság idején

410 PÁRKÁNY LÁSZLÓ „Fugé! Tace! Quiesce!" — e jelszót irták zászlajukra a Tanács köztársaság alatt az ellenforradalmi újságírók. Római katonák, — keresztényüldözés, — Arseneus egyházatya. — Régi bevált módszer a forradalmak idején e jelszóhoz menekülni. A tanácskormány 133 napos uralma alatt sajnos nem volt ideje a proletariátusnak latin könyvet forgatni. Pedig, ha valaki felfigyel a veszélyes jelszóra, akkor az ellenforradalmi taktika: fuss, hallgass, pihenj! jelszavaira bizonyára proletáröklök válaszoltak volna. A Virradat ellenforradalmi újságírói között egyedül hadakozott Szini Imre, az egyetlen kommunista újságíró. Szini és Kóródy szerkesztésében indult a Tanácsköztársaság első napjaiban a „Miskolci Vörös Újság". Már említettük, hogy az újság néhány példányából kitűnik: a szerkesztés és az elvi irányvonal tekintetében példamutató laptársának, a budapesti Vörös Újságnak nyomdokain akar haladni. Szini nem volt képes megbirkózni az ügyvédek, papok és papjelöltek hadával. Amikor a csehek bevonultak Miskolcra, a felujjongó „Virradat"-béli újságíró gárda nyomban lehántja magáról a vörös leplet és ellentámadásba megy át. Szini Imre néhány nap múlva kilép a „Virradat" kötelékéből. Május 2-án, a cseh megszállás napján a „Virradatból" két rendkívüli kiadás lát napvilágot. Természetes, hogy már az első rendkívüli kiadás fejlécéről száműzték a proletárok jelmondatát. Láng Lajos május első hetében — Zincone Attilio olasz tábornok jóindulatára és a cseh katonák fegyvereire támaszkodva — cikkeiben megkísérli kettészakítani a város munkástáborát. Május 7-én ezt írja; „A. miskolci munkásság már az úgynevezett Tanácsköztársaság mézeshetében látta, hogy itt a szociáldemokrácia egy morganatikus házasságot köt, amelynél nemcsak a párt erkölcsi hozománya mehet veszendőbe, amely meg is áshatja az ország sírját." Ez a gyűlölködő jogász-cikkíró az ízléstelenségekben sem ismert határt. Nem rendítette meg az a tudat, hogy a nemzet ezer sebből vérzik; Miskolcon a csehek, Tiszántúlon a románok, délvidéken a szerbek szívják a nemzet apadó vérét. Ö szitkozódott és személyeskedett. Egykori jogásztársát Jászi Oszkárt (Kún Béla tanácsadóját) Stréber Jakobovicsnak, a többi proletárvezért Új hitvalló Ivornak, Jingli Gáspárnak, Proletár Ilonkának csúfolta. Dr. Kovács József

7 május 11-én megjelent cikke: Egy pár szó a sajtóról — felmérhetetlen károkat okozott. A Nemzeti Kaszinó törzsgárdája perfidiával vádolta a miskolci hírlapíró társadalom egyik-másik tagját. Emellett Kovács József említett cikkében a polgári lelkiismeret itt-ott szunnyadozó parazsát szítja fel; -i „Amióta a sajtó mesterséggé lett nálunk, azóta a hivatásos újságíró fogalmát is feltalálták. Pedig az újságírásnál nem is a hivatásszerűség fontos, hanem a hívatottság. A hívatottság nemcsak a képességet, hanem a gerincet, a jellemet, a megbízhatóságot, a meggyőződést jelenti. S jelenti azt, hogy a hitehagyás, az elvek elárulása — a meggyőződésnek árubabocsátása a közéletben — éppen olyan súlyos bűn, mintha a felvilágosítás, a szellemi irányítás fáklyavivői akár terror hatása alatt, akár gyávaságból, akár bizonyos érdekből mást hirdetnek, mint ami a leikükből sugárzik, mint ami embertársaik boldogulását jelenti.