A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)

PÁRKÁNY László: A miskolci sajtó a Tanácsköztársaság idején

408 PÁRKÁNY LÁSZLÓ „A Reggel" támadásokban odáig merészkedett, hogy a miskolci és diósgyőrvasgyári munkásoknak együttesen kellett fellépni és demonstrálni az ellenforradalmi lap ellen. Ez a demonstráció napjainkig is egyik legérdekesebb történelmi mozzanata a miskolci munkásmozgalomnak. A történet visszanyúlik az 1919-es esztendő elejére. Január és február végén komoly sajtópárharc indult „A Reggel" és a Reggeli Hírlap hasábjain. A Reggeli Hírlap ellenforradalminak bélyegezte laptársa magatartását, amely mindenkor kész volt támogatni a polgárság érdekvédelmi szervezetét, a Polgári Egyletet. A vitában résztvettek a miskolci és a diósgyőri szociáldemokrata párt vezetői is. Duszik Lajos „A Reggel" egyik cikkírója „A miskolci szociáldemokrata párt vezetőségéhez" című cikkében ekképp fogadja védelmébe a nagypolgárságot; „Nem lehet igazság, hogy az adózó és a háború szenvedéseit szenvedett polgárságot leszoríttassák a közélet arzenáljáról." Majd látni fogjuk, hogy erre a nyílt ellenforradalmi színvallásra miként reagált a munkásság és mit határozott a szociáldemokrata pártvezetőség. Elöljáróban álljon itt a nyomda személyzetének megjegyzése, amelyet a Duszik-cikkhez fűztek; „E cikket, amely kifejezetten a szervezett munkásság és a forradalom vívmányai ellen íródott, kiszedtük, igazolásul annak, hogy a lap szedőszemélyzete senkit sajtószabadságában gátolni nem akar." A miskolci és diósgyőr-vasgyári szociáldemokrata párt február 12-én népgyűlést hívott össze, ahol képviseltették magukat a megye kisüzemi és paraszti dolgozói is. Mintegy 35—40 ezer ember gyűlt össze a városháza előtt, hogy meghallgassák a munkásvezérek szónoklatait és még egységesebbé kovácsolják a szervezkedő ellenforradalmárokkal szemben a munkásság sorait. Az ellenforradalmárok felbéreltek egy katonatisztet, a ki riasztó lövéseket adott le, mire a tömeg fejvesztetten menekült a Szinva medrébe, hogy ott oltalmat találjon magának. E menekülés közben nagyon sokan megsebesültek. Ez az esemény sokáig foglalkoztatta a helyi sajtó munkatársait. „A Reggel" szerkesztősége látva a szervezett munkásság hatalmas erejét, taktikát változtatott. Cikkezések kezdődtek arról, hogy „A Reggel" újságíró gárdája a sajtószabadság elvét vallja és nem érzik magukat ellenforradalmároknak. Ugyanakkor egy-két hízelgő megjegyzéssel megnyugtatják a szociáldemokrata vezetők lelkiismeretét. Reisinger Ferencnek például imponált az a taktika, amely szerint „A Reggel" újságíró gárdája a kommunistákat kiáltotta ki ellenforradalmároknak. A lapot dr. Hoványi Kornél szerkesztette. Képességeit tekintve a vidék legjobb újságírói közé tartozott. Újságíróskodott Aradon, Szegeden, Budapesten. A Budapesti Naplóban 1911—12-ben élesen támadta a fővárosi rezsimet, amiért Budapest törvényhatóságának utasítására a székesfőváros tanácsa sajtópert indított ellene. Ez a per Hoványi felmentésével végződött. Ezután Pestről Miskolcra jött, ahol átvette „A Reggel" felelős szerkesztői pozícióját. Miskolcon is a városi közigazgatást támadó cikkeivel tűnt fel. Miután megerősítette pozícióját; a város több tisztség betöltésére meghívta — megszűnt a városháza kritikusának lenni. Hoványi Kornélnak, a munkásság szervezett összefogása nyomán félre kellett állnia. 1919. február 18-án a lapot átveszi a miskolci Radikális Párt. A pártvezetőség Koller Ferenc haladó szellemű zeneiskolai igazgatót kéri fel a felelős szerkesztői tisztség betöltésére. Koller Ferenc éppen hogy csak hozzáfogott a lap átszervezéséhez, amikor kikiáltották a Tanácsköztársaságot.