A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)
PÁRKÁNY László: A miskolci sajtó a Tanácsköztársaság idején
406 PÁRKÁNY LÁSZLÓ rovat hasábjain értékes elméleti cikkek láttak napvilágot. Például; Mit olvassanak a proletárok? Szocialista színházat! A parasztság felszabadítása, Kereskedelem a kommunista társadalomban, A nők felszabadítása, Kommunista gazdaság, stb. A három miskolci napilap közül egyedül a Miskolci Munkásnak sikerült az igazságnak megfelelően, történeti hűséggel feldolgoznia a diósgyőr-vasgyári munkásság cseh megszállás előtti és utáni magatartását. A lap — A diósgyőr-vasgyári munkásság szabadságharca cseh uralom alatt címmel — folytatásokban számolt be a munkásság példamutató magatartásáról. Ez a cikksorozat történelmet rögzít, ezért az igazsághoz hű krónikát nem érdektelen lejegyezni: „Amikor március 21-én a proletárforradalom kitört, a vasgyári munkásság a legnagyobb lelkesedéssel és a legnagyobb természetességgel állott a proletárdiktatúra zászlaja alá. Az országban itt alakították meg először a munkászászlóaljakat. Amikor a Vörös Hadsereg helyzete Mikolc körül bizonytalanná vált, a vasgyári munkásság volt az, amelynek nagyon sokat — talán mindent — köszönhetünk. Garadnán a cseheket 90 vasgyári munkás hetekig tartotta föl sikerrel. Amikor a Vörös Hadsereg Sajószentpéternél megkezdte visszavonulását, ismét a vasgyári munkásság karhatalmi zászlóaljára hárult a feladat, hogy Miskolcon és a Vasgyárban a közbiztonságot megőrizze. A város megszállása után néhány nappal megérkezett Krisko Bohus, csehszlovák kormánybiztos, miközben a diósgyőri műúton két század cseh katona felfejlődött és megszállta a gyárat. Krisko kijelentette, hogy a gyár a csehszlovák állam tulajdonába megy át. A munkásság vezetői tiltakoztak ez ellen, s kijelentették, hogy magukat továbbra is a Tanácsköztársaság tagjainak érzik és vallják. Krisko azonban ragaszkodott előbbi kijelentéséhez és hozzátette, hogy a gyár hivatalos nyelve ezentúl a szlovák lesz és mindenkinek meg kell tenulni szlovákul. Ennek hatása alatt a Vasgyárból százas csoportokban szöktek át a munkások Ernődre, ahol jelentkeztek a Vörös Hadseregbe való felvételre. Mintegy 7 ezer ember hagyta el a gyárat és átszökött a Vörös Hadsereghez. Hiába osztogatott Zincone olasz tábornok, olasz narancsot a munkások között, a munkások nem álltak munkába a cseh uralom alatt. A Vörös Hadsereg május 21-én megkezdte támadását. Diadalmámorral fogadták a győzelmes vörösöket. Virággal és élelemmel kedveskedtek mindenütt a győzőknek. Sok helyen a fáradt vörös katonák helyett mentek ki biztosító osztagul a hegyekbe. A Vasgyár is segítette a vörösöket, ahogyan az tőle tellett: olajjal, élelmiszerrel, ágyuk, fegyverek, páncélvonatok, autók javításával. Beláthatatlan horderejű volt a gyári munkásság akciója, mind erkölcsi, mind anyagi téren." 5 A Miskolci Munkás a Tanácsköztársaság bukásáig igyekezett betölteni a pártsajtó szerepét. A napi híranyagon, tudósításokon és riportokon kívül rendszeresen közölt elméleti cikkeket, amelyek oly nagyon hiányoztak a cseh megszállás előtti időszakban. Ezek az elméleti cikkek foglalkoztak a nkmuásság, parasztság, értelmiségiek szocializmusban elfoglalt helyével és egymáshoz való viszonyával. A lap utolsó száma augusztus 3-án került utoljára az olvasók asztalára, amely mindössze két oldalon adta hírül a tanácskormány lemondását. A Miskolci Napló június 22-én abbamaradt sorszámával szeptember 25-én jelent meg újra. A lap megjelenése alkalmából a proletariátus ügyétől messze sodródott felelős szerkesztő Fehér Ödön a következő vezércikkel indítja útjára a lapot:
