A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)

PÁRKÁNY László: A miskolci sajtó a Tanácsköztársaság idején

400 PÁRKÁNY LÁSZLÓ Miskolc város történetírói bizonyára hálásak lesznek a Miskolci Napló szerkesztőinek, riportereinek és tudósítóinak, mert a történelmi eseményeket mindenkor hűen igyekeznek visszaadni. így vált a Miskolci Napló a helyi lapok között krónikássá. Szerkesztőségi gárdája az őszirózsás forradalom után kettéoszlott. A lap felelős szerkesztője, Fehér Ödön, a lap tulajdonosa, Fazekas Sámuel és Ludvig Dénes munkatárs a polgárság haladó rétegének eszmei hordozójává váltak. A Miskolci Napló e maroknyi újságíró gárdája készségesen csatlakozott a Tanácsköztársasághoz; a megváltozott viszonyok nem érték őket váratlanul. A lap március 22-i vezércikkében így köszöntött boldog olvasóira: „A piros kalapács a magyar munkásság kezében volt és a meggyötört, kizsákmányolt, megkínzott, jogaitól megfosztott munkásság egyszer, egyetlen egyszer sújtott le, amely meghozta a tisztesség és a munka megdönthetetlen uralmát". Itt kínálkozik az alkalom arra, hogy vitába szálljunk Sassy Csaba 1929-ben, Miskolc város monográfiájában megjelent, szűkszavú sajtótörténeti dolgozatával, amelyben mentegetni próbálja a Miskolci Napló egyes újságíróinak forradalmi szerepét. Az igaz, hogy sajtó-népbiztosság vette át a lapok irányítását, az is tagadhatatlan, hogy budapesti újságírók ültek be a szerkesztőségbe, hogy a politikailag felvértezetlen becsületes, jószándékú újságírók segítségére legyenek. Az említett dolgozat figyelmen kívül hagyja, hogy Székely János és elvtársai csak június első napjaiban érkeztek Miskolcra. Érkezésükről a Miskolci Munkássá alakult Miskolci Napló hírrovatában számol be; „A forradalmi kormányzótanács megbízásából Miskolcra érkezett Székely János, a Népszava munkatársa, Gyomai Imre, a Vörös Újságtól, Szakasits Antal, a Fáklya munkatársa és Sipos Iván, a kormányzótanács sajtóosztályának előadója." E hírből kiindulva a Tanácsköztársaság első napjaiban egészen a csehek bevonulásáig (május 2.) a vezércikkeket és lelkeshangú propaganda cikkeket a lap munkatársai írták. Nem nagy avatottság kell ahhoz, hogy a kitűnő tollú Fehér Ödön írását ismerjük fel a március 28-i vezércikkben: „Magyarország szövetkezése az oroszokkal egész Európát fenyegeti — így írnak sóhajtozva az antant lapjai. . . Csak mosolyogni tudunk a sóhajaikon. Magyarország szövetkezése az oroszokkal egész Európát fenyegeti. . . Hát ki kényszerített bennünket e szövetkezésre, saját akaratunk akarása, ha nem ők, a győzők, akik megnyerték a háborút, de mohóságukban elvesztették a békét." Vérbeli publicisztikai hang, avatott újságíró tollából! A Miskolci Napló sárguló lapjairól azokat a lelkeshangú tudósításokat sem lehet letagadni, amelyeket Ludvig Dénes református gimnáziumi tanárból lett újságíró jegyzett fel egy diákgyűlésen. E tudósításban felteszi a kérdést; Mi érdekli a diákokat? Válasza egybehangzó a szocializmus eszméivel barátkozó ifjúságéval. „A régi tanítási rend nem engedett bepillantást a szocializmus tudományába, nem nyújtott természettudományi ismereteket. Pedig az ifjúságot az emberi test szervezete, betegségek, föld, égbolt, csillagok, baktériumok, vegyészet, a technika vívmányai, repülőgépek, robbanómotorok, tengeralattjárók, gőzgépek érdeklik."