A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)

ROMÁN János A sárospataki fazekasság műszókincse és szerszámkészlete

A SÁROSPATAKI FAZEKASSÁG MŰSZÓKINCSE ÉS SZERSZÁMKÉSZLETE Bevezetés Ezzel a munkával régi tartozást kívánunk törleszteni. Tartozunk vele a kegyeletnek is, mert egy kedvelt, annak idején jelentős, s hosszas haldoklás után immár évekkel ezelőtt meghalt sárospataki mesterségre emlékezünk és emlékeztetünk. De tartozunk a néprajztudománynak is, mert a sárospataki fazekasság monográfiáját nem készítettük el annak idején egyszerre, hanem háromfelé aprózva. Ez a munkácska a teljes monográfiának éppen a harmadik, befejező része kívánna lenni. Az első rész adja a mesterség technikájának ismertetését (A sárospataki fazekasság vázlatos ismertetése. Ethnographia, LXII. Bp. 1951. 294—350.1.), a második rész főként az edényformák és ornamentika fejlődésének kérdéseivel, stílustörténettel foglalkozott (Sárospataki Kerámia. Képzőművészeti Alap Kiad. Bp. 1955). Most pedig a mindkét korábbi munkából kimaradt, de azokat is és egymást is kiegészítő műszókincset és a szerszámkészlet felmérését kívánjuk közreadni. A műszótár csaknem nyolcszáz címszót tartalmaz. Összeállításánál természetesen igénybe vettük az élő nyelvet is, elsősorban a néhai özvegy Szkircsák Bertalanná műhelyében az 1949—1955. években dolgozókét, azok között is kiemelkedőleg néhai Szabó András öreg fazekas segédét, valamint a mesterség kutatása közben használt helyi eredetű írott forrásokat is, így több-kevesebb teljességgel együtt van mind a népnyelvi, mind a történeti szóanyag. A néprajztudomány érdekei mellett a filológiai érdekeket is szolgálni kívántuk lehetőség szerint, de be kell vallanunk, hogy a filológiai pontosságra törekvés kevesebb szakmai tájékozottsággal párosult, mint az előbbi törekvés. A műszótár természetesen abc rendet követ. Félkövér szedéssel emeltük ki a szövegből a címszavakat, melyek legtöbbször a szó irodalmi alakjával azonosak. A címszó mellett található kurzív nyomással a szó népnyelvi alakja, vagy helyette az irodalmi alakkal azonos alakra utaló jel. Történeti eredetű szónál minden esetben ez a jel áll a második helyen. Azután következik a megfelelő rövidítéssel jelölve a szófaj megjelölése, majd a műszó jelentésének rövid magyarázata, végül illusztratív jelentőségű népnyelvi, vagy történeti szövegrész kurzív nyomással, utóbbi a forrásra való utalással. A szemléltető képanyag szintén abc rendet követve csatlakozik a szótárhoz, s a megfelelő címszavaknál a képek sorszámára való utalás biztosítja a kétségtelen összefüggést és azonosíthatóságot. A mesterség szerszámkészletét ábrázoló képszövegekben ezen felül a pontos felmérés adatai is feltalálhatók. Ezt a néprajzkutatói pályafutása szempontjából szinte posztumusznak mondható munkát szívesen ajánljuk a néprajzkutatóknak, és ha használhatják, a nyelvészeknek is. Román János