A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)

BODGÁL Ferenc: A miskolci kovács-kerékgyártó céh

310 BODGÁL FERENC Bécsi vagy a Pesti Barom Orvosi tudományról Diplomával bír, vagy annak tanulásáróli engedélyt a Felsőbb helyről Magos Minisztériumból nyerendett és egy kelendő csinos hintó vasalását remekbe a vastengelyeket is kezeivel készítendi el, más különben Czéhbeli nem lehet. A legénységekről pedig tudattya a reggeli 4 órától esti 7 óráig kötelesek munkálkodniuk. "

32 1857-ben a kerékgyártó legények harcolnak a munkaidő rövidítéséért s a reggeli 4 óra helyett csak 5 órákkor akarnak felkelni, s ez a mesterek heves ellenállásába ütközik. Ugyancsak ebben az évben panaszkodnak a mesterek, hogy a legények nyughétfőket tartanak s ezt az ügyet kérik politikai útra terelni.

33 A céhbejutás első feltétele a vándorlás és a remek készítése. A vándorlás a legények látókörét erősen kitágította ismereteiket elmélyítette. Nem egy céhben előre megszabták a vándorlás irányát. A miskolci kovács-kerékgyártó legények legszívesebben a felvidéki városokat keresték fel, de megfordultak az ország valamennyi jelentősebb városában is. Múzeumunkban csupán Marczák Sándor miskolci születésű helybei kovácslegény 1850-ben kiadott vándorkönyve található. Ö 1850—1855 között az ország valamennyi jelentősebb városában megfordult; Aradon, Pankotán, Nagyváradon, Komáromban, Fehérváron, Lovasberényben, Sopronban, Pozsonyban, Vácott, Szegeden, Temesvárott, Lúgoson, Orsován, Új-Aradon stb. (5. kép) Természetesen az idegen mesterlegények Miskolcot is útbaejtették s a miskolczi kovácscéhben csupán 1831—1859 között 120 helyről 405 kovács, illetve kerékgyártó legény dolgozott rövidebb-hosszabb ideig Miskolcon. Ha figyelembe veszszük, hogy Miskolcon ebben az időben 8—10 kovács s 6—8 kerékgyártó mester dolgozott, ez azt is jelenti, hogy az itteni mestereknek ugyancsak jó hírük volt s itt sokat lehetett tanulni, másrészt pedig azt, hogy a legények száma olyan hatalmas mértékben megszaporodott, hogy azoknak csak egészen kis töredéke válhatott céhes mesterré, nagyrészük azonban folytonos vándorlásra kényszerült. (6. 7. kép) A XIX. század eleje óta a kovácsok, kerékgyártók munkái is sokat változtak. Bár továbbra is készítettek parasztszekereket, javították a gazdasági felszereléseket, nagyobb városokban, így Miskolcon is már az igényesebb tudást követelő hintókat is készítik. Az ilyesfajta munkák készítése jó rajztudást, műszaki ismereteket követelt s ezért szorgalmazzák a rendeletek, de a céh elöljárósága és a céhszabályok is a rajziskolákba való járást. A miskolci kerékgyártó legények egynéhány remekének igen gondos kidolgozású rajza is megmaradt gyűjteményünkben. (8. kép) A céhek a legények számára legényszállást (Herberg) rendeztek be, a vándorlegények itt szálltak meg, itt jelentkeztek munkáért. 1857-ben a kovácslegényeknek Stoleda Antal Bárányka nevű fogadójában volt a herbergjük, ahová a mesterség címerét is kitették. A herbergek belső életéről a céhjegyzőkönyvek nyújtanak felvilágosítást.

34 Mikor a legény hat, vagy több esztendőket vándorolt, kérhette a céhbe való felvételét. Ebbeli szándékát tartozott bejelenteni a céhmesternek, aki az artikulusok előírásainak megfelelően remeket jelölhetett ki számára. A céhek már 1799-ben azért kérik artikulusukat Lőcsétől, hogy a kontárkodást megakadályozzák s a céhbejutást megnehezítsék, a későbbiekben a költséges remek, a baromorvoslási iskola megkövetelésével mégjobban nehezítik a céhbeállást. A miskolci kovács céh 1839—1841 között perlekedik Sarkady Jánossal s mindent elkövetnek, hogy a céhbeállását megakadályozzák. 1841-ben azután a helytartótanács nevében Eötvös Ignác írja, hogy Sarkadit a céhbe fel kell venni s ebbe azután a mesterek kénytelenek belenyugodni.

35