A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)

BODGÁL Ferenc: A miskolci kovács-kerékgyártó céh

306 BODGÁL FERENC TÁKDOKA céhszabályokat a későbbiekben többször változtatták, a helytartótanácstól leküldött rendeletek alapján az artikulusokat toldják foldják s a céhéletet a helyi szokások színezik. A céh tagjai arra törekednek, hogy a vidéken dolgozó mesterembereket is bevonják a céh kötelékébe s ezekkel a XIX. század elején jelentősen megduzzad a céhtagok száma. 1818-ban a két céh külön is vált, ekkor a helyi mestereken kívül még 41 kovács „landmeiszter" tartozott a céhbe, s 35 kerékgyártó „landmeiszter" is volt. A kovács- kerékgyártó céh belső életére a század elején készített céhszabályok, a két céh jegyzőkönyvei és iratai adnak értékes adatokat.

21 (3., 4. kép) Azon a napon, amikor a céh privilégiumait kapta, vagy január első hetében a céh tagjai gyűlésre jönnek össze. Elnököl a hatóság által kijelölt céhbiztos. A főcéhmester elszámol a bevételekről, kiadásokról, felsorolják hány mester- és tanulólevél van a ládában. Ugyanekkor foglalkoznak a korábbi határozatok végrehajtásával, a szegődtetéssel, a szabadítással, a mesterek céhbe állásával, a landmaiszterek ügyeivel, stb. A gyűlésre későnjövőket megbírságolják. A gyűlést ha a céhnek külön céhháza nincs, a főcéhmester házánál tartják meg. Ha a főcéhmester tisztéről leköszön a céhláda kulcsát átadja az új céhmesternek, akit többnyire a legidősebb, legtekintélyesebb mesterek közül választanak. Ilyenkor szokásban volt az artikulusok felolvasása is. Választottak ilyenkor kis céhmestert, mivlátó mestert, táblamestert vagy bejárómestert, jegyzőt vagy nótáriust is. A választás után a céhládát rendszerint ünnepélyesen átvitték az új főcéhmester házához, ahol egy kis ünnepséget is tartottak. A mestereket a céhgyűlés összehívásáról a behívótábláyal értesítették. Ez rendszerint pajzsalakú, rézlemezből készített tábla volt, amely hátlapján kinyitható kis ajtóval volt ellátva. Ide tették be egy kis papírdarabkát, amin feltüntették a céhgyűlés időpontját. Céhgyűléseket az éveleji gyűlésen kívül rendszerint negyedévenként tartottak, sürgős esetben azonban a céh tagjait bármikor összehívhatták, de akkor az összehívónak kellett fizetni a felmerülő költségeket. A vidéki mesterek csak az éveleji gyűléseken voltak kötelesek megjelenni, az előírt összeget a céhbe befizetni. A mesterség tanulására három évet kellett az inasnak fordítani s mikor valamelyik mester az egész céh színe előtt beszegődtette, kötelességeit felolvasták:

22 jWISKoi.ry.ON

, Vtmftei T6th l.ttjatnnt IH.IO 5. Marczák Sándor miskolci kovácslegény vándorkönyve 1850.