A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)

LAJOS Árpád: Adatok az északborsodi pásztor- és parasztdalok kapcsolataihoz

ADATOK AZ ÉSZAKBORSODI PÁSZTOR- ÉS PARASZTDALOK KAPCSOLATAIHOZ 297 ütemű, parlando-rubato dalokat elsősorban a régibb termelési módot, a jószágtartást megőrző pásztorok teremtettek. Ezeket éppen a szoros együttélés, majd egymás közelében élés folyamán a parasztság is ismerte, de nem annyira ezekbe élte bele magát, mint inkább ezek tempó giusto ütemű változataiba. A pásztor-betyárdalok tehát szövegben idegenek voltak ugyan a parasztságtól, de dallamban nem. Könnyen feltételezhetjük, hogy a tempó giusto ütemű változatok megteremtésében zömmel a parasztfiatalságnak volt szerepe. E változatokat a falusi fiatalság dalolta és dalolja ma is tömegesen, mint olyanokat, melyek szövege túlnyomó többségben nem a pásztor-betyáréletre vonatkozik, hanem általános érzelmet, legtöbbször a szerelmet fejezi ki, s jelesül tánc közben szólal meg. A pásztortáncok jellegzetes, országosan elterjedt kolomejka dallamainak barkó területen is terjedtek el változatai, melyeket a barkó pásztorok igen jól ismertek, s öregjeik ma is emlékeznek rájuk. Ezek tempó giusto ütemű változataira a pásztorok szoktak táncolni. Megalkotásukban a pásztoroknak volt szerepük. E dallamok más kategóriába tartoznak.

7 De utaljunk még az itteni tempó giusto ütemezésű példák közt a 4a. számmal jelzett katonadalra is, mely szövegben messzeáll a pásztordaloktól. Ezt a dalt is a parasztdalok közé kell sorolnunk. Szerepe, mely a múlt században, a szabadságharcok idején még nagy volt, a történelmi, társadalmi viszonyok változásával elhomályosult. De a táncdalok fennmaradtak. Ma is kedvelik őket, s mialatt eltűnik a régi pásztorélet, tipikus pásztor-betyárdalaival, a barkó parasztság fiatalja még napjainkban, az új termelési módok korában is szívósan őrzi e táncdalokat. Szemünk előtt alakulnak ki a mai paraszt fiatalság modern szórakozásai, mulatozásai, az iparosodás magával hozza a gépzene és az esztrádzene divatját. De a mulatságok, bálok, lagzik vége felé az ismertetett táncdallamok fel-felcsendülnek. A fiatalság hangulata akkor csap magasra, ha a feszes ütemű, hagyományos dallamú dalokra táncolnak. S míg a táncban továbbélteti a fiatalság a hagyományos dalolási módot, vagy legalábbis vissza-visszatér rá, e táncdalok még sokáig élni fognak, még akkor is, amikor a pásztorszövegű, széles ütemű rokondalok végleg letűnnek, s az ősi pásztoréletnek még az emlékezete is el fog homályosulni. Lajos Árpád