A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)

LAJOS Árpád: Adatok az északborsodi pásztor- és parasztdalok kapcsolataihoz

LAJOS ÁRPÁD 7 / FAJ^LANPO-RUBATt? ELEK EMBEfZ BAUNT45e DOMAHAZA 7<?4<?. IB jé g&tt á szentpé - Peri -3-N fv-dSfr m £ÍEÉ 3e-l& égéi ki-lene ju-hSsz baj-far BALO<3J ISTVÁN 27é 7a'./ TEMFO GrIUSTO PEPeS 1<?Sé?. 7? m % m Le -jé -gétf á Szent pétert hodá/y, 6 fb»~J * i f Be-lé • i/eszétf Mi-fene ju~hász buj-tér A katonadal hangsorai pontosan megegyeznek a pásztordal hangsoraival, a két szélső sor kádenciáiban a katonadal is ragaszkodik az archaikus so-la pentaton zárlathoz. A pontozatlan, gyorsütemű leánykörtánc-dal ettől azonban feltűnően tartózkodik, minthacsak jelezni akarná, hogy a szelíd, nyugalmas so-la pentaton zárlathoz a staccato-szerű ütem túlgyors. A leánydal hangsoraiban egyébként is van némi eltérés; az öt fokkal megemelt belső sorokban is háttérbe szorul az archaikus kádencia (re-mi helyett fi-mi). A következő, kupolás szerkezetű példapárhuzamban a fentihez hasonlóan két feszes ütemű változatra figyelhetünk fel (5a. és 5b.). Itt az egyik (5a.), amelyik a hangsorokat pontosan követi, a szótagszámokat is átveszi, a másik, melynek hangsorai valamivel halványabbak, 10-es szótagszámú változat. Ugyancsak beszédes példák arra, milyen kedveltek voltak a pásztordalok, mennyire méltóknak találta őket a falusi fiatalság, hogy dallamaikra táncoljon. Az utolsó, eltérő szövegű példapárhuzam hangsorai teljesen fedik egymást. Hangsorban is újtípusú, erősen diatonizáló dallamok. Az eddigi példákban a dallampárhuzamok szövegeltérésekkel jelentkeznek. Egyedül a 3a. sz. rabdalszövegű táncdal sejteti erősen, hogy eredetibb, széles, lassú ütemű dallamrokona azonos szöveggel is megvolt, illetőleg lappang még a palóc területen. A rabdalok ugyanis a pásztordalokhoz hasonlóan széles, lassú ütemezésűek voltak.