A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)

KOMÁROMY József: Herman Ottó levelei a miskolci múzeumban

HERMAN OTTÓ LEVELEI A MISKOLCI MÚZEUMBAN 27 Fehér papír M: 20 cm. Sz: 12 cm. 7 mm. 2.5 oldalt Címzett: Szüts Sámuelné Herman Henriette Budapest Nov. 15. 1880. Kedvesem! Most veszem soraidat s indíttatva érzem magamat arra, hogy rögtön feleljek. Leveled annyiban jött későn, hogy én időközben gf. Hadiknéval azon az estélyen találkoztam, a melyet Pulszkyék a múltkor sok mindenféle miniszter és delegátus tiszteletére rendeztek. A grófné mint mindig — ez alkalommal is kitüntetett és legott szóba hozta Bélát. Én azt mondtam neki, hogy nem kívánom, hogy a fiút az én reám való tekintetből túlságosan kitüntesse, mert szükségesnek tartom, hogy az ifjú megküzdjön, mert így szerzi meg az élettapasztalaton, amelyre kivált a gyakorlati téren kiváló mértékben szüksége van. Becsületességéért jót állok — emberileg. A grófné azt mondta „a fiú jól csinálja a dolgát — erre szükség is van, mert a rendkívüli helyzet előmozdítja a hűtlenkedést." Én Bélának a következő tanácsot adnám: a ki a falat kenyeret a kezébe adta azt szolgálja hűségesen, minden okoskodás nélkül. Kötve higyjen minden mézesszájúskodó embernek s mondja ki meggyőződését mindenkor nyíltan, őszintén, nyugodt lélekkel, tehát kihívás nélkül. így biztosítva van. A grófné kifejezte aziránt való reménykedését, hogy most, midőn már egy rokonom van nála, meglátogatom uradalmait. Tehát minden a legjobb rendben van s marad is, — ha Te nem nyargalsz. Időt kell engedni a fiúnak, ki ráér, mert ifj ú; és nem kell elfeledni azt, hogy: „az asszony ingatag s az irigység ördöge nem alszik de sohasem'

1

'' ! Mindnyájatokat üdvözlöm szerető öcséd II Ottó