A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)

KALAS Imre: Borsodi népi lakóházak jellemzői

BORSODI NÉPI LAKÓHÁZAK JELLEMZŐI Az itt tárgyalt népi (paraszti vagy kisnemesi) építmények néprajzi szemléletű műemlékek, jellegzetesek a tájra, a népcsoportra, az építőanyagra, az építőkészségre és a díszítőművészetre; egy évszázadokon keresztül idegen szellemi behatásoktól elzárt közösségek kitűnő alkotásai, az anyagszerűség, a szerkezet és formák összhangjának kapcsolatából, hagyományos díszítőművészettel kialakított alkotások melyek a múlt század végéig épültek a térképen bemutatott területen fekvő közegekben. A feudalizmus fojtó elnyomásából kibontakozó parasztság polgárosodása az így született kispolgárok építőtevékenysége már eltér az etnikumok jellemzőitől s lakáskultúrában a polgári lakóház jelenthetett is némi emelkedést, de stílusbeli nagy hanyatlást mutató és elszomorító ún. nemesvakolatú tornyos, manzárdos vagy szecessziós alkotásokat hozott létre. Ma a hivatalos tervezőirodák tervei szerint épített vidéki lakáházak ha szerkezetben, kényelemben vagy akár stílusbelileg jelentenek is méltánylandó szintet, de közben elsikkadt a népi kultúra minden ízessége, szinpompája és gazdagsága. E tények lerögzítése után nem marad más feladatunk, minthogy meglevő népi műemlékeinkből mentsük ami még menthető, s ha gyérülésüket, pusztulásukat már nem is tudjuk megakadályozni, de vegyük számba a meglevőket, örökítsük meg azokat. E rövid ismertetésnek is ez a célja. Ismertetésemnél nem követem Bátky Zsigmondnak „A Magyarság Nép rajza"-ban lefektetett, bár irányt mutató tipizálását, mely a magyar házfajtákat tűzhelyük szerint foglalta ötféle csoportba.

1 Az eltelt időben a szabadkéményeket és füstölőket már felváltotta az „orosz-kémény", a katlanos falazott tűzhelyeket, a kürtös- vagy síposkemencéket a „masina", sőt már ezek helyébe is Ózd, Sajóbábony, Kazinbarcika, Tiszapalkonya ipartelepeit körülvevő községekben a nagyipari tűzhely, a csempézett „spór" lépett s ha netán az évszázados, falazott tűzhely megmaradt volna is valahol, muzeális érték maradt. Ismertetésem ezért is csak tájjellegű külsőségekre szorítkozik, de az itt közölt 1940—41. évi gyűjtögetésemnek csak töredékét jelentő példákon, jellegzetességükön keresztül szeretnék rámutatni népünk tehetségét szemléltető kimeríthetetlen változatosságú formagazdagságra, biztos arányérzék melletti játékos díszítőművészetre és a hagyományos szerkezetek mellett józan takarékosságra. Legősibb és ugyanakkor alföldi típusú a földanyagú (patics, vályog, vertfal) az ágasfás, szelemengerendás, szarufás, tetőszékkel egybeépített födémgerendázatú, ,boldog-anyá'-nak nevezett tartóoszloppal alátámasztott matyóföldi „üstökösház" (1. kép), mely a matyóföldi Mezőkövesd és Tárd községekben volt megtalálhat 1944-ig. Üstökös-háznak nevezik a zsúppal vagy náddal lefödött ház végfalainak félkúp alakú lefödését, amikoris a félköröves ereszkiállást az ágasfából kinyúló, szelementhordó hónalj-fa támasztja alá. A ház egyszerű négy szögalaprajzú és három helyi17*