A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)

KOZÁK Károly: Borsod megye egyenes szentélyzáródású középkori templomai

244 KOZÁK KÁROLY 35. Sajókeresztur, ref. templom D-i falának NY-i része. 36. Sajókeresztur, ref. templom a hajó D-i falának K-i része. \/~ református templom, amelynek alaprajzi elrendezése, méretei és arányai megegyeznek az eddig vizsgált középkori templomokkal (42. kép). Téglalap alakú hajójához hasonló a sajókeresztúri templom szentélyéhez, az előbbiektől e téren kissé eltérő, téglalap alakú szentély csatlakozik. A kettő között, a szentély É-i és D-i falától kissé beljebb álló, félk öríves diadalív van. A hajó D-i falában és a szentély D-i falában is, három „szimmetrikus" elrendezésű, később bővített ablak van. Az alaprajz tanulsága szerint azonban, a szentély K-i falában egy jóval keskenyebb, középtől kifelé és befelé egyformán bővülő, rézsüs ablak található. Ez arra utal, hogy a D-i homlokzat ablakai is egykor szűkebbek, kisebbek lehettek. Ennek a templomnak sincs sekrestyéje, amint eredetileg az eddig vizsgáltaknak sem volt. Bár e templom átépítések során csaknem teljesen elvesztette középkori jellegét

33 — a torony is újkori (44. kép) — , alaprajzi elrendezése, arányai, a diadalív, a szentély K-i ablaka és a sekrestye hiánya valószínűvé teszi, hogy e templom azonos a XIV. század elején említett középkori templommal

34

, amely véleményünk szerint a környék hasonló alaprajzi elrendezésű és méretű templomaival egy időben, a tatárjárás utáni évtizedekben épült. A kérdést azonban véglegesen eldönti Miskovszky Viktor 1876-ban készített rajza, amely a templomot átépítés előtti állapotában ábrázolja (43. kép).

35 A hajó és a szentély harmonikusan egymáshoz kapcsolódó tömegei, a D-i homlokzat keskeny, hosszú,