A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)

KOZÁK Károly: Borsod megye egyenes szentélyzáródású középkori templomai

BORSOD MEGYE EGYENES SZENTÉLYZÁRÓDÁSÚ KÖZÉPKORI TEMPLOMAI 237 meg. Az eredetileg kifelé bővülő kapu kőkeretét befelé forditották, amikor formája erős torzulást szenvedett. A templom építésének idejét a XIII. századra, a későbbi, gyakori átépítések kezdetét a XV. század elejére teszik.

26 A megye egyenes szentélyzáródású középkori templomainak vizsgálata során fontos szerep jut a sajókeresztúri ref. templomnak. Ez a templom ugyanis méreteiben és arányaiban elüt az eddig vizsgált egyenes szentélyzáródású templomoktól, s az ott található részletek talán fontos adatokat szolgáltatnak majd e templomtípus nak a megyében való elterjedéséhez. A templom alaprajza eléggé egységesnek látszik. A hajó D-i homlokzatán azonban találunk olyan részleteket, amelyek felvetik annak lehetőségét, hogy az alaprajzilag egységesnek látszó templom talán nem is egy időben épült. A hajó D-i oldalán, a torony felé eső saroktól 3,5 m-re van egy magasan elhelyezett, körülbelül 1,10-1,20 m magas, 0,60 m széles, középtől kifelé és befelé egyenletesen bővülő, félkörívesen záródó, keskeny résű ablak, amely formája, méretei, valamint helyzete miatt, kétségtelenül a templom legrégibb ablakának tartható (35. kép). Hogy az „első" templomon nem csak ez az egy ilyen ablak volt, az nem lehet kétséges. Általában három ilyen magasan elhelyezett, félkörívesen záródó, keskeny résű ablakot találunk Árpádkori, fa23. Mezőnyárád, rk. „romtemplom", a lebontott sekrestye felől. (1964). 24. Mezőnyárád, rk. „romtemplom", a szentély boltozatának Szt. Háromság freskója.