A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)

KOZÁK Károly: Borsod megye egyenes szentélyzáródású középkori templomai

BORSOD MEGYE EGYENES SZENTÉLYZÁRÓDÁSÚ KÖZÉPKORI TEMPLOMAI 235 20. Hernádszentandrás, ref. templom D-ről. Szt. Kereszt tiszteletére szentelt templomának papja 1332-ben 16, 1333-ban 12, 1335. I: 9 és 1335. II : 10 garas pápai tizedeb fizetett.

23 A templom történetével, műemléki vizsgálatával legutóbb foglalkozó egy oklevelet említ, amelyben Zsigmond király Sajókeresztúrt „Meum oppidum" jelzővel illeti. A falu birtokosa ekkor Senyey (?) volt. Az említett munkában egy szájhagyományról is olvashatunk, amely szerint a „romos" templomot a XV. század első évtizedeiben a birtokos juhakolnak használta. A templom korára vonatkozó első írásos adatot az eklézsia História Domusa szolgáltatja, amely szerint a templom már a reformáció előtti időben állott. A sajóecsegi egyházi iskola jegyzőkönyvében olvashatjuk, hogy Sajókereszt úrnak 1598-ban filiái voltak. A História Domus adatai szerint a torony 1725-ben készült el. A torony felső része fából készült. Formáját megőrizte Háry Géza építész ceruzarajza (33. kép). Az 1893. évi tűzvész alkalmával a torony felső része is elpusztult. 1746-ban az eklézsiát kibővítették. Valószínűleg ekkor épült a templom D-i bejárata előtti előcsarnok is. A körítőfalban levő „székelykapu" 1764-ben készült. Az 1893. évi tűzvész előtt a templom padozata nagyméretű kőlapokból állott. Ezt megbontva, a diadalív közelében kriptára leltek, ahonnan néhány lelet is előkerült. A templom és az É-ra fekvő iskola közti területen a templom falának megerősítése céljából földmunkát végeztek, amikor egy nagy „tömegsírra" bukkantak. A sírokat XV. századinak vélik.

24 A templomot a leégés után dr. Schulek János és Mészner Sándor felmérte (34. kép), az újjáépítéshez szükséges terveket Schulek készítette el.

25 A támpillérek a XIX. és a XX. században épültek. A hajóból a toronyba vezető bejáratot 1894 után változtatták