A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)
MOLNÁR Vera: Beszámoló a sárospataki vár 1963-64. évi ásatásáról
BESZÁMOLÓ A SÁROSPATAKI VÁR 1963 — 64. ÉVI ÁSATÁSÁRÓL 215 A pataki vár robbantását az eddigi kutatók 1702-re tették. 9 A Vörös torony körül folyó ásatások során bizonyosodott be, hogy a vár robbantása nem egyszerre történt. Valószínűleg megkezdték 1702-ben, de ekkor csak a Vörös torony dél-keleti sarkának a lerobbantása történhetett meg. A bástyafalat és a külső vár falait 1710 után pusztíthatták el. Ezt a két robbantási periódust a torony nyugati oldalánál mutatták a rétegek. Itt ugyanis, a Lórántffy-szárny mellett, közvetlenül a bástyafal lezuhant kövei alatt, egy körülbelül 3x3 méteres területen 20—30 cm vastagságban kályhacsempék és török falburkoló csempék kerültek elő, az ún. bokályos ház csempéi, határozott réteget alkotva. A kályhacsempék nem sok különbözőféle kályha töredékeiből állottak, hanem csak néhány kályhához tartoztak, s ezek segítségükkel nagyjából rekonstruálhatók: egy zöld mázas kályhára, egy reneszánsz mustrájú kályhára és egy kék-fehér-sárga-zöld mázas habán jellegű kályhára következtethetünk belőlük. Mellettük csak anatóliai eredetű bokály-táblák 10 töredékei kerültek elő. — Ezekről a török falburkoló csempékről egészen biztosan tudjuk, hogy a Vörös torony harmadik emeletének dél-keleti sarkában álló szobája volt velük díszítve, az ún. bokályos ház. A bokályos ház pontos helyét leírásokból is ismertük, 11 , s a helyiség falán meg is maradtak a 25x25 cm-es bokály-táblák helyei, melyek pontosan megegyeznek a töredékek alapján rekonstruálható csempék méretével. — A bokályos ház a Vörös torony dél-keleti sarkának robbantásakor pusztult el. Ugyanekkor egészen biztosan tönkrement a környező helyiségek belső berendezése, összetörtek csempékből rakott kályháik. Nagyon valószínűnek látszik, hogy a Vörös torony nyugati oldalánál — kis területen — talált kerámia-anyag, melyben az egész anyag belső berendezés töredékéből állott, a torony délkeleti sarkának elpusztulásakor keletkezett törmelékanyag volt, részben a lerobbantott helyiségből, részben a környező szobákból. Eléggé bizonyítja ezt a sok bokálytöredék, melyek pontosan lokalizálhatok; s az, hogy néhány kályha nagy mennyiségű töredéke volt mellettük. A pusztulás után ugyanis — nyílván — a tornyot bizonyos mértékig helyre akarták állítani. Ezért a törmelékanyagot kihordták az épületből. — A robbantáskor a torony tetőzete is megsemmisülhetett. Valószínűleg ezt is újra akarták cserepezni. Erre vall, hogy a torony nyugati oldala mellett nagy tömegben került elő gondosan egymás mellé és egymásra rakott kupás cserép, közvetlenül a bástyafal lerombolásából keletkezett köves réteg alatt. Erre a cserepezésre már nem került sor, a cserepek sorba rakva a torony mellett maradtak, a helyreállítás inkább csak szándék lehetett. — Hogy a pataki vár rombolássá 1702-ben nem fejeződött be, és hogy egy időre abbamaradt, az csak a Rákóczi szabadságharccal függhet össze. Éppen ezért tartózkodhatott itt a szabadságharc alatt gyakran Rákóczi, ezért tarthatott itt 1708-ban országgyűlést, mert a várat akkor még nem tették egészen tönkre. — Az olasz bástya és a külső vár falainak lerombolása 1710 után történhetett. Pontos dátumát egyelőre nem ismerjük, de hogy nem 1702- ben pusztult el a bástyafal, azt az említett gazdag cserepes rétegen kívül az is mutatja, hogy a köves-törmelékes omladék alatt 1705-ből származó érem is előkerült. A bástyafalak köves omladékát később sem hordták el a Vörös torony mellől, hanem a rombolás nyomait úgy tüntették el, hogy feltöltötték a bástya belsejét. A feltöltésből előkerült éremanyag egy része XVII.századi, másik része a XVIII. század elejéről származik, a legkésőbbi 1724-ből, a stájerországi VI. Károly 3 krajcárosa; a kerámia-anyag pedig főként XVII. századi. Mindez arra vall, hogy a bástya belsejét a XVIII. század első felében rendezték. Ezek a munkák 1730 körűire már nagyjából befejeződhettek.
