A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)
K.VÉGH Katalin: A nyékládházi avar temető
192 K. VÉGH KATALIN A feltárt 68 sírból csupán a 4. sz. volt lovas sír. A ló felszereléséből két kengyel, zablatöredék, vascsat maradt meg (XI. t.). A kengyelek nem egyformák: az egyik kerekebb, hurokfülű, a másik hosszúkásabb és négyszögletes füle van, a fül nyakánál három lyukkal. Mindkettő talpa homorú. A hurokfülű kengyeltípust már a koraavar időkben is használták, s tovább élt a későavarkorban is. 102 A második időrendi csoport kengyele lapos vagy homorú talpú. 103 Hurokfülű és négyszögletes fülű kengyel megvan a csókái 104 és a Szentes-kajáni 105 temetőben is. Sajószentpéteren szintén került elő hosszúfülű kengyel. 106 A szlovákiai Zitavská Tőn 750—800 közé keltezett avar temetőjében 107 csak egy hurokfülű volt, 108 a többi füle négyszögletes 109 . A temető egyik sírjában került elő a nyékládházi, három lyukkal ellátott, négyszögletes fülű kengyel hasonmása 110 A nyékládházi sírokból összesen 8 db agyagedény származik. Két edény csak a 4. sírban volt. A kerámia nagyobbik része (XII. t. 1 — 2., 4—6.) az avar temetők edényeinek gyakori, kézzel formált darabjai közé tartozik. A XII. t. 7. sz. alatt bemutatott világosszürke, korongolt korsóhoz hasonló a Deszk N. temető 4. sírjából származik, amely VII. századi koraavar. 111 A Szeged-makkoserdői temető 91. sírjának hasonló korsója a VII. század második felére kelteződik. 112 Csallány Dezső megállapítása szerint az utóbbi edény már a koraavarkor végén megjelenő, hasasidomú, szűknyakú korsók típusa. 113 A nyékládházi példány a jellegzetesen későavarkori övkészlettel ellátott 4. sírból került elő. Színe, anyaga, kidolgozása emlékeztet azonban a hunkori-későszarmata kerámiára, ezért lehetségesnek tartjuk, hogy nem avar készítmény, hanem az avar uralom alatt továbbélt őslakosság edényművességének terméke. A koraavar emlékanyagban megjelenő hasonló, korongolt edényeket Csallány Dezső a helyi őslakosság hagyatékának tartja. 114 A 32. sír vöröses-barna korsójához közel álló edény sárga színben a Kecelhatárdűlői temető 3. és 25. sírjában, 115 szürke színben a Kecel-körtefahegyi 12. sírban fordult elő. 116 Valamennyi korongolt, az előbbi kettőn körbefutó, egyenes vonaldíszítés van. A kiskőrösi 150. 117 és a győri 776. sírban 118 hasonló, sárga színű, de füles, szintén korongolt korsót találtak. A nyékládházit azonban kézzel formálták, így párhuzamként leginkább a délkeletszlovákiai Nővé Zámky-ból származó, késő szlávavar időre keltezett, hasonló kivitelű edény említhető. 119 Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az előkerült leletek a nyékládházi temető korát a későavarkorra határozzák meg. A temető korai csoportját alkotják a préselt lemezes övkészletű sírok, amelyek a VII. század közepe táján megjelenő népcsoportok egyikéhez köthetők. Ide sorolhatók azok a temetkezések is, amelyek két kis lemezzel ellátott, ovális, továbbá kifelé hegyesedő, ívelt oldalú bronzcsattal rendelkeznek. Az öntött indás övveretes sírok az avarkor legkésőbbi idejéből származnak. Ezt bizonyítják többek között a lapos indás veretek és a pikkelymintás nagyszíjvég előfordulása. A fülbevalók, gyöngyök, csatok, orsógombok, stb. a szegényesebb mellékletű sírokat is későavarkorinak jelzik. Koporsós temetkezés a későavar sírokban fordul elő, 120 ezért a 18. és 19. sír szintén oda keltezendő. A temető használatának kezdetét a VII. század közepére tehetjük. Ezt a X. t. 18. sz. alatt bemutatott préselt, gyöngyözött díszítésű korong megléte indokolja: hasonló veretek a VII. század közepéig fordultak elő. A feltárt 68 sír leletei az avarkor emlékanyagához kapcsolódnak, azonban a 16. sír spirálcsüngős hajkarikái arra utalnak, hogy az egész temető használatának végét a X. század első felére tehetjük. Marjalaki Kiss Lajos elmondása szerint a temető — földrajzi fekvése alapján — a fel nem tárt sírokkal együtt kb. 400 siros lehetett. A 68 sír így a temető egy
