A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)

BANNER János: Párbaj a negyedkori ember silex lándzsájával

16 BANNER JÁNOS JEGYZETEK 1 Itt jelentek meg, többek között, Herman Ottó: Das paláolithische Fund von Miskolcz (1893. 77 - 82); Zum Solutréen von Miskolcz (1906. 1 -11); Das Paláolithicum des Bükkgebirges in Ungarn (1908. 232 - 263.). 2 H. Breuil — H. Obermeier: Die Gudenushöhe in Niederösterreich (Uo. 1908. S. 277.) 3 Mindez az eredeti közleményben van, nem is a még szenvedélyesebb hangú „Nachtrag"ban. 4 A közleményben 1907. II. 10,1908.

1. 11. és III. 8 keletű, elveszett Obermeier-féle levelekből vannak idézetek. MAG 1910. 185 -186, Sep. 5-6. 5 Erről a levélről se tudunk ennél többet. 6 Hogy ez levélváltás vagy személyes találkozás volt-e, ma már nem állapítható meg. 7 Ötvennél több levél, sokirányú megvilágítása a magyar őskorkutatás korai történetének. Ezekből még jobban látszik Herman Ottó kimagasló szerepe. 8 Főleg a naplójában is említett oloneci leletek tárgyában. Acta Arch. Hung. 5 (1955) v. 299. Arm. 5. 9 J. Szombathy közvetítette Uwarow grófnő felé az oloneci darab keresésének kérését. Uo. 183. Sep. 3. 10 Sztripszky rekapitulálja Postának a moszkvai szakemberekkel folytatott levelezését,amire Herman is hivatkozik. Uo. 11 Sep. S. 2,2. bek. 4; 4,5. bek. 1; 5,4-8; 6,3. bek. 8, 10; 7,1. bek. 3-4,2. bek. 6-8, sor. 12 Breuil és Guébhard francia nyelvű leveleit Herman magyarra fordíttatta. A válaszokat németül fogalmazta s egy megmaradt levél tanúsága szerint francia fordításban küldte Parisba. Az eredeti francia levelek megvannak. 13 Bizonyára az avasi leletről van szó. 14 Ezt a kérdést a "Mein Schlusswort" már eleve tisztázta. Uo. 190. Sep. 10. 15 A jegyzetek is a Szeletára vonatkoznak. 16 Itt kell megemlíteni Kadiö Ottokárnak a tübingeni conferenciáról szóló beszámoló levelét, amely teljes elégtételt szolgáltatott a megindult bükki kutatásoknak. Tübingen, 1911. VIII. 16. Nagyságos Uram ! Örömmel értesítem, hogy a Szeletában végzett kutatások módszere a lehető legnagyobb elismerésben részesült. Az előadás után érdekes diszkuszió fejlődött, amelyből van szerencsém egyelőre a következőket közölni. Forrer (Strassburg) szerint gondosabb és rendszeresebb ásatás még nem történt barlangban. A szeletai ásatásokat mintaszerűnek állítja fel és hangsúlyozza, milyen fontos, hogy azokat geológus vezette. Schmidt, a conferencia szervezője (Tübingen) a szeletai babéralakú hegyeket magasztalja és Obermeiernek egykori nézetét miszerint azok hamisítványok lennének szinte nevetségessé teszi. Bayer (Wien) a lelőhelyet anthropogeographiai szempontból tartja érdekesnek. A diszkusszió végén a konferencia Szombathy (Wien) indítványára a Földtani Intézet Igazgatóságának, és a földművelésügyi miniszternek elismerését és köszönetet szavaz, amiért a sok fontos feladatai és teendői mellett ilyen kutatásra is időt, erőt és pénzt juttat. Az előadás valóságos diadallal végződött. Egyébként igen sokat tanultam és igen becses összeköttetéseket szereztem. Többen Nagyságod iránt elismeréssel érdeklődtek és távollétét sajnálták. Obermeier nem volt jelen! Az értekezlet tanulságos kirándulásokkal végződött. Holnap még Heidelbergbe utazom (Homo Heidelbergiensis) s onnan Budapestre, illetve Hámorba megyek. Maradtam mély tisztelettel: Dr. Kadiö Ottokár. — Lóczy igazgató úrnak ugyanilyen értesítést küldtem." 17 Erre céloz Herman Ottó is a "Nachtrag"-ban: „. . . Obermeier ... z. B. in der Anthropologie, seinem Standé gemáss, an die Genesis zu haltén hat, welche den Anthropopithecus nicht anführt." Sep. 12. 5. bek. 18

1. Herman Ottó, Nyilatkozat a répáshutai diluviális emberkoponya tárgyában. Budapesti Napló, 1911.1. 20. - L. még: Hillebrand, Földtani Közlöny, 1911. 209-210 és 518-531. Hogy ennek a nagyfontosságú leletnek elismerése érdekében is tekintélyeket kellett megmozgatni, arra idézünk Kadiö, Herman Ottóhoz írt leveléből, 1911. III. 31. kelettel: „Lenhossék professzor urat levélben megkértem, hogy a leletet az Akadémiában mutassa be s ennek kapcsán, saját megfigyeléseit is megismertesse. Fontos lenne, ha az Akadémiában Lenhossék professzor úr a saját nevéhez fűzné az ügyet."