A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)

BANNER János: Párbaj a negyedkori ember silex lándzsájával

14 BANNER JÁNOS Talán mondanom sem kell, hogy e sorok írása óta kereken egy félszázad telt el s a szokásokból egyre kevesebb konzerválódik mindenfelé. Magánlevelezésekből bizonyára többet lehetne efelől megtudni, mint a hivatalos iratokból. Hogy Herman Ottó ezt a levelet sem hagyta válasz nélkül, az természetes. Nem is késett soká a válasz, mert már január 27-én a szokott módon — német fogalmazvány francia fordításában — el is ment. „Monsieur! Ich danke Ihnen bestens für dem Abzug (épreuve) der mir die Freudé brachte Sie, geehrter Herr, auf meiner Seite zu begrüssen. Es ist gut, wenn sich freue, ernste Forscher gewisse Strömungen rechtzeitig entgegenkommen. Mr. Rútot soll (nach. v. Lóczy) die Überzeugung hegen, dass Obermeier gedungen ist, der freien Strömung in den Weg zu treten. Sie wünschten von mir Beweise, dass Obermeier Jesuit ist. Nichts ist schwerer, als Jesuiten gegenüber etwas zu beweisen, ist ja ihre Devise das bekannt; „das Ziel heiligt die Mittel". . . Nur beim Ordensgeneral in Rom wáre die Wahrheit konstatierbar, wenn er will. Ich habé über Obermeier in Wien mit den Herren am Hofmuseum gesprochen, ihn stets als Jesuit angeführt, und man hat mich nicht korrigiert und mir nicht wiedergesprochen. Dass er Priester ist, ist ganz sicher und Breuil scheint sein Socius zu sein. Auf mich hat er seiner Augendienerei und Schmeichelei den schlechtesten Eindruck gemacht und ich würde Ihn nie ein Lehramt anvertrauen. Ich weiss auch nicht, was dem Fürsten von Monaco so imponiert hat. Denn Obermeier ist mehr Schwetzer als Fachmann und seine systematische Versuche stehen nicht einmal so hoch, wie die sogenannte „analythische Methode" der seligen wiener Dr. Redtenbacher, wie es sie die Ráfér angewendet hat. Hier fiunkért Obermeier immer mit Gapitan, Garthailac und Breuil und man sagt, dass er in Paris mit oesterreichischer Namen hervortritt. Auch das ist wahr, dass ich sie schon wiederholt einladen Hess, zuletzt als Gast des Comitates Borsod, — er kommt aber nicht. Wir habén soeben die praehistorischen Resté des Menschen im Bükkgebirge entdeckt.

18 Soviel konnte ich heute mitteilen. Ihr bereitwilligster 0. Herman." Nem kétséges, hogy még ez az utolsó levél se mutatja Herman Ottó Obermeierről alkotott véleményének megváltoztatását, sőt jobb belátásra jutását sem. Gyakran előfordul a tudomány történetében, hogy két kutató egy vizén evez ugyan, de a partot más-más hajóval, más-más úton akarja elérni. Itt is ilyen esettel van dolgunk, de csak egyoldalúan láthatjuk a dolgokat, mert Herman Ottó nyílt szavainak visszhangját soha sem olvashatjuk Obermeier elpusztult leveleiben. Ezért örök kár, hogy elvesztek. Hogy Obermeier mit jelentett az európai őskőkor kutatás s általában az őskor kutatás történetében, nem ezek a levelek mutatják meg, de Herman Ottó nagy érdemeiből sem vonnak le semmit, sőt emberi vonásokkal egészítik ki eddig is jól ismert írói, tudósi arcképét. E tudománytörténeti adalékokból is nyilvánvaló, hogy az 1893-ban Herman Ottónak a Természettudományi Társulatban tartott előadásával annyi szenvedélyt felkavart vita, nem állt meg az ország határánál, hanem Ausztriára — ahonnan egyébként komolyabb támogatást is kapott — Franciaországra, sőt Németországra is átterjedt, s mint a levelekből olvasható a kor legismertebb nevű kutatói is — szélesebb