A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 4. (1964)

LAJOS Árpád: A so-pentatonia jelentkezése a borsodi népzenében

92 LAJOS ÁRPÁD 13. PABIANDO KuBATO gPB^ r/SZA KAIK T96Z s í^^í terűére MA/? VAGYIS HA HON HOGY A SZÁMA 1 ' » • p. — V r • f> m ~ v I - / r P í ' $» _*J r > *-• .. m _ I ' / >£>/*• 17" VÁ ZOM A MOP/ QYUN AMINT LA röAÍ, ^ £EEE: í htKCTt HA ső SZA MAKON hatásosan járul hozzá, új zenei élményt hozva, a harmadik sor frázisa (do—mi—so

2

—, la

2

—so

2

—re), új lendületet hozva, hogy ezután, mint második hullám után, végkép elcsendesedjen a dallam a második sor megismétlésével. A régi szerkezetű dallampárhuzamokat végül két tizenegy szótagos rokondallam összehasonlításával érzékeltetem. A két pásztordal közül az elsőből már eredetileg is hiányzik a b hang, hangsora tehát nem teljes, a felső e

2 hang ismételt megszólalása megterheli a dallamot, csaknem semlegessé teszi, a harmadik sor közömbössége egészen feltűnő, s csak a negyedik sor frázisai, s utolsó trichordja a második sor végző három hangjának kvintváltásával — teszik pentatonossá a dalt. (Lásd 16.) Bár nagyterjedelmű ez a dal, a b hang hiánya, a három első hangsor ingadozása, egyszóval a la-pentatonia lazasága jó alkalmat ad a so-pentatonia megszólalásának, a c/*te& AAARIA se e. m—m , , 't—m_ Bt:IIALLACCOTT GÖNCVA ' KOS SA \X % POCO /9O0ATO P=tt=E CÍMER MÁMA taé BOKSOOSZeMTQYÖRGY K?57 t^r^jf MÉees/cOpűNK A PAP e töd ír iA J A -f—mÉ lg pl j-^rnfeg SZZNQI OLTAfe ELÖÜTT MEeESKUPÜNk: SZAOZMBG tfhE

j: m =g=3 5ZAC25ZCK SZERB - TÖÜTTÁfSTÁ Hl MAÓSKOR.