A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 4. (1964)

F. CZEGLÉDY Ilona: Jelentések és panaszos levelek a diósgyőri vár XVII. századi állapotáról

JELENTÉSEK, PANASZOS LEVELEK A DIÓSGYŐRI VÁR XVII. SZ. ÁLLAPOTÁRÓL 33 immár az hegyrülis lelátni rajta, éppen az Var piaczara,

86 ez után annakis inkáb tudom jobban munkálódnak az pusztításban. így leven az dologh Nemes Camara; kére(m) kgteket hogy derekasabban el ne pusztullyon, országunk(na)k nagy kara levén benne, ez kézzel Eppető Mesterekk el küldésében ne késsek azokat az kéz nélkül való rontó s pusztitó s az Aerben Naponkint műnket tápláló s Tartó Mestereket, had vessek ki az illyen Epitestül, mert immár el jüt az Eppiteshez való üdő melyben kézzel kellenék epiteni. Datu(m) in Confinnio Diós Győr Anno 1663. dye 27. men(sis) Marty. jo választ váró jo akarója a Nemes Camaranak Szolgall Pap János." A szemtanú Pap János panaszos leveléből kiderül, hogy az országgyűlési határozatok, a kamarai ígérgetések jobbára csak írott malaszt maradtak. Alig tizenöt esztendő, és 1678-ban hivatalosan is kiküldik a katonaságot Diósgyőr „felhányására"; amikor is a külső falakat és a felvonóhíd bejáratát védő tornyokat lerombolták — védhetetlenségük miatt.

87 Rövidebb újraéledés csak a század végén s a XVIII. században következik be, de ez már csak a belsővárra, annak is keleti és déli szárnyára terjed ki, ahol az uradalmat birtokló Hallerek építkeznek.

88 A külső vár a XVII. század végére mint erődítmény megszűnik. Sz. Czeglédy Ilona BERICHTE UND BESCHWERDEBRIEFE ÜBER DEN ZUSTAND DER BURG DIÓSGYŐR IM 17. JH. Parallel mit der Freilegung und den Restaurationsarbeiten schreitet auch die urkundliche und archivalische Erforschung der Geschichte der Burg Diósgyőr in gesteigertem Masse voran. Die archivalische Forschung erhellt vornehmlich das Leben der Burg im 17. Jh. und die Geschichte ihres Verfalles. Im 16. Jh. wurde die königliche Burg Diósgyőr ein Pfandbesitz, deren Eigentümer sich nur selten in der Burg aufhielten und sich nicht viel um den Zustand und die Erhaltung der Burg kümmerten, obwohl die Burg eben um jene Zeit — nach der Eroberung der Burg Eger durch die Türken — zur Grenzfestung geworden und strategisch wichtig war. Dies ist der Grund, warum sich Parlament und Komitat wiederholt für die Renovierung der Burg einsetzten — bedauerlicherweise aber mit wenig Erfolg. Wir bringen hier einige unbekannte oder nur zum Teil bekannte Berichte und Briefe, die uns über den Zustand der Burg unterrichten. Peter Melith, der Kammerbeamte des Komitates Szepes berichtet 1616, dass sich das Bauwerk in einem sehr schlechten Zustand befinde, besonders die äussere Burg. Wir veröffentlichen zwei Briefe aus dem Archiv der Familie Rákóczi. In dem einen beschweren sich die Burgverwalter über ihre schwere Lage. Der andere Brief stammt von Pál Szemere, der gleichfalls Kammerbeamter war, der über den starken Verfall der Burg berichtet und den Fürsten um seine Hilfe bei den Wiederherstellungsarbeiten bittet (1646).