A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 4. (1964)

BODGÁL Ferenc: A miskolci múzeum néprajzi gyűjtése (1902-1962)

A MISKOLCI MÚZEUM NÉPRAJZI GYŰJTÉSE (1902 — 1962) M JL T -A. agyarországon a múlt század utolsó harmadában alakul meg a legtöbb vidéki múzeum, s többnyire egy-egy történelmi, régészeti, néprajzi anyagát gyűjtik össze. A miskolci múzeum aránylag későn, 1889-ben alakult s a mostani épületben kapott néhány helyiséget. Alapítói a város és a megye történelme, hagyományai iránt érdeklődő lelkes emberek, akik később a múzeum köré s a múzeum gyűjtőmunkájába a társadalom különféle rétegeiből igyekeznek érdeklődőket bevonni. Az első három év a kezdet, a szervezés nehézségeivel telik el s 1902-ben merül fel a néprajzi gyűjtés fontossága. 1903-ban Mezőkövesd nagyközség egy matyó szoba felszerelést ajándékoz a múzeumnak s ezzel, 1903-tól Kóris Kálmán gyűjtéseivel vetik meg az alapját a múzeum néprajzi gyűjteményének.

1 A múzeum néprajzi gyűjtőmunkáját vizsgálva három korszakot különböztethetünk meg: I. 1902—1912. között II. Az első világháború utántól 1953-ig III. 1953—1962-ig. I. Az első korszak a múzeumszervezésnek, a néprajzi gyűjtőmunka kezdetének nagy időszaka volt. Miskolcon az egyes szaktudományok kutatói a téma iránt érdeklődő, különféle felkészültségű emberekből kerültek ki, s ezek gyűjteményüket érdeklődési körüknek megfelelően fejlesztették. Kóris Kálmán személyében a múzeum jól képzett külső munkatárssal rendelkezett, aki mint rajztanár, a népi ornamentikán keresztül Mezőkövesd, Tárd, Szentistván matyóságát kutatta. Már első gyűjtőútjain rendszeresen egy-egy témára kiterjedő anyaggyűjtést végez, s így gyűjtötte össze a matyó kendermegmunkáló szerszámokat, a tüzelősói felszerelését, a viselet, a népi gazdálkodás legrégibb, legértékesebb darabjait. Gyűjtőútjain jegyzeteket, fényképeket csinál, rajzokat készít. Begyűjtött anyagát rendszerezi, leírókartonokat ír, kiállításokat rendez. Sokirányú értékes munkásságára a múzeum 1900—1912 között kiadott évkönyvei és jelentései tartalmaznak adatokat.

2 Kóris Kálmán azonban nemcsak anyaggyűjtést végez, hanem kutatásait szakfolyóiratokban is közzéteszi. 1905-ben jelenik meg a matyóföldi tüzelőkről írott munkája, 1907-ben a kendermegmunkáló eszközökről szóló műve, később a matyók népi építkezéséről s az alföldi parasztság etnográfiájáról ír.

3 A múzeum 1905—1906-os évkönyve a tárgyi anyag tervszerű gyarapítására vonatkozóan is adatokat tartalmaz: „A néprajzi tár gyarapodása: 311 darab. Valamennyi matyó; a zöme Mezőkövesdről, azonkívül Tardról és Szent-Istvánról. Mezőkövesdről: Hímzett lepedőfiókok változatos és jellemző sorozatát, főkötőket, kézelőket, lajbikat, sujtásos rekliket, csecses pruszlikot, szövött dunnahajakat, kuzsut, festett korsókból, tálakból, bütykösökből nagyszámú változatokat, gyertyamártót,