A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 4. (1964)

ZSADÁNYI Guidó: A felvidéki vándorkiállítások története

Í94 ZSADÁNYI GUIDÓ ••., "V ' • í Már az első kísérlet alatt annak utolsó stádiumában, felmerült á mikénti folytatás kérdése. Bruck Miksa festőművész már 1906 novemberében arról értesítette Balogh Bertalant, hogy a folytatás érdekében agitál.

56 Teljes mértékben érthető is ez, hogy a művészeket a szimpátián kívül egzisztenciálisan is érdekelte a kiállítás és a vásárlási lehetőségek remélt (az előzőekben kifejtett mérvű) növekedése pedig igen reménytkeltő volt. Maga a Társulat is kedvezően ítélte meg a helyzetet. A választmány már 1907. tavaszán — elvileg — kimondotta, hogy a vándorkiállításokat a Balogh Bertalan által megjelölt irányban folytatni és lehetőleg állandósítani kell. Felhatalmazta az igazgatóságot arra, hogy a részleteket tárgyalják le. 56 A Társulat választmányának ezt a határozatát nagy vita előzte meg. K. Lippich Elek, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium művészeti osztályának vezetője, a vándortárlat folytatása ellen igyekezett hangulatot kelteni. Azt állította, hogy „barátjai útján mindenfelé információkat kért, amerre a vándorkiállítás járt és benyomása az, hogy úgy volt a kiállítás rendezve, mint amikor a gazda rablógazdálkodást folytat. Balogh Bertalan szerinte „úgy letarolta a bejárt területet, hogy ott évtizedekig nem fog műpártoló teremni". Javasolta, hogy a vándorkiállítást ugyanabban a kerületben rendezzék meg ismét Szinyei Merse Pál: Mező