A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 4. (1964)

NEMCSIK Pál: Az országgyűlési képviselőválasztások borsodnádasdi emlékeiből (1900-1926)

AZ ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐVÁLASZTÁSOK EMLÉKEIBŐL IJQ kormánypárt kerüljön ki a választásokból győztesen. Az emlékezések szerint Vanczák János vissza is lépett a jelöltségtől és így Bíró Pálnak nem is volt ellenzéke a választás idején. A kormánypárt jelöltje ebben az időben a Rima Murány Salgótarjáni Vasmű R. T. egyik fő részvényese és vezérigazgatója is volt. így mind a lemezgyári mind a bányaüzemi dolgozók munkaadójukkal kerültek szembe, ha az ellenzéket támogatták. Akadt jónéhány munkás, aki az ellenzékisége miatt néhány évig tartó munkanélküliséggel fizetett. Adalékok A parasztok szavazataiért megindult a harc adatközlőnk

18 szerint: „A parasztság akkor is függetlenebb volt, mint a gyárimunkás vagy a bányász. A parasztok is Vanczákra akartak szavazni. Úgy is volt, hogy mind odaszavaz. Akkor Sz. B. lett a kortese Bíró Pálnak, ő ezzel szerezte meg a protekciót, az italmérési jogot. A kortes összehívta a parasztokat a kocsmába. Ott ittunk-ettünk éjfélig. Volt sok szivar, ami kellett. Ott volt velünk a gyárigazgató is. Azt mondta, hogy Bíró Pál támogatja a parasztokat. Nehogy azt gondoljuk, hogy az áldomást Bíró Pál fizeti, hát elővette a pénztárcáját, kifizette, amit ettünk-ittunk. Egész éjszaka volt szórakozás. Akkor már úgy hírlett, hogy Vanczák vissza is lépett. Ott volt velünk K. Antu bácsi is. ő pedig ellenzéki volt. Mondta is az igazgatónak: „Most megismerik az embert az urak, amikor szükségük van rá. Többet meg felénk se néznek, ha már rájuk szavaztunk!" A gyárigazgató azt mondta: „No, Antu gazda, nyugodjék meg, Bíró Pál megkeresi még magát a választás után is !" Úgy is lett. Megáll egy autó Antu bácsi háza előtt a választás után. Kiszáll belőle Bíró Pál: „No lássa, Antu gazda! Megkerestem magát!" Elbeszélgettek. Antu bácsi panaszkodott a képviselőnek valami vasúthely kisajátítása miatt. Tehette is mert, sokfelé volt neki földje, az övével mindenhol találkoztak. Daloltak is a faluban, amikor Vanczák visszalépett, és Bíró nyerte a választást: „Bíró Pálnak nincs gatyája, Vanczák János adott rája!" A gyárimunkás

19 visszaemlékezése rávilágít a munkaadó és munkás közötti viszonyra:" A szociáldemokrata párt tagja voltam. A szakszervezetnek is tagja voltam. Bethlen idején volt a szavazás. A katholikus párt visszalépett, maradt a kormánypárt és a szoc. dem. Az első választás idején a gyárban, mint felfogó dolgoztam. Nem volt szavazati jogom, de mint ifjúmunkás figyeltem az eseményeket. Bejött Vanczák János a faluba. Úgy látszott, hogy ő lesz a képviselő. A rimái vezetőség behívta akkor a szakszervezeti vezetőséget. Az egyiknek ígértek mesteri állást, a másiknak fizetésemelést. Kaptak szivart. Beállítottak a faluba több helyre is egy-egy hordó kortesbort. Meghasonlottak a vezetők. Huszonnégy óra alatt megváltozott a helyzet. Aki nem hajlott a szóra, azt megfenyegette a gyári vezetőség., Soknak azt mondták, hogy nincs szavazati joga. Talán volt a faluban 82, aki ki mert állni Vanczák mellett. A telepiek közül alig akadt, mert ott mindjárt elbocsátották őket, vagy kitették a lakásból. Megfélemlítették a munkásokat. Nyilt szavazás volt. Kénytelenek voltak Bíró Pálra szavazni. Fónagy Gyula, Szkálosi Béla, Érsek Gyula prókátor, Kóczián Berta, — ezek voltak azok, akik még az urnáknál is kitartottak. Amikor a gyárigazgató megtudta a választás eredményét, azt mondta, hogy Borsodnádasd kommunista fészek. A balatoniakat megdicsérte, még zászlót is adott nekik, mert ott nem volt szakszervezet. Aki nem