A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 4. (1964)

DANKÓ Imre: A bodrogközi Hosszúrét települése

A BODROGKÖZI HOSSZÜRÉT TELEPÜLÉSE 161 JEGYZETEK 1. Ébner (Gönyey) Sándor: A Bodrogköz lápi községeinek településföldrajzi vázlata. Föld és Ember. V. (1925) 102. 2. Bakó Ferenc: Adatok, a szocializmus faluépítéseinek történetéhez. Ethnographia. LXIV. (1953.) 24—86. Györgytarló község szervezéséről és építéséről szól, behatóan tájékoztat a telepesek társadalmi viszonyai kapcsán a majorságok életéről. — Szolnoky Lajos: Az udvar és építményei Vajdácskán. Ethnographia. LXVII. (1956.) 593—632. A bodrogközi Vajdácska udvarainak építményeiről, építési technikájukról tájékoztat. 3. Dr. Ecsedi István: Poros országutakon. Debrecen. 1925. Benne: „A Bodrogköz rejtelmei" c. fejezet. 5—19. 4. Szirmay Antal: Notitia topographica inclyti comitatus Zempléniensis. Buda. 1805. Kiadta: Kovachich György. — Görög: Magyar Átlás. Bécs. 1802. Zemplén Vármegye Táblája. 5. Mailáth József gr. (Szerk.): A Bodrogközi Tiszaszabályozó Társulat monographiája. 1846— 1896. Budapest. 1896. általában, és Kiséry László: Csonkamagyarországi Bodrogköz. Debrecen. 1935. 4. 6. Hunfalvy János: A magyar birodalom természeti viszonyainak leírása. II. Pest, 1864. 615. 7. Bánkúti Ferenc: A Bodrogköz. A víz tájalakító szerepe. Kogutovicz Károly emlékkönyv. Szeged. 1939. 322. 8. Trenkó György: A Bodrogközi vízrajzához. Földrajzi Közlemények, 1909. 5—6. Különlenyomat. 9. Szirmay id. m. Fordította: Matolay Etele: Adalékok Zemplén Vármegye Történetéhez. II. 318. 10. „. . . járt az régi Hellyen lévő Ventsellei Házakban a Tiszán innen mivel a Nagy Apja is ott lakott. . . Nem hallotta, hanem bizonyosan tudja, hogy Ventsellő Helység is innen a Tiszán vót helyheztetve mivel még maga is Házat ért ottan és a régi Kementzéket maga szántogatta és bontogatta ki." Tanúkihallgatási jegyzőkönyv a Told-alji részekről. 1784. A T(iszáninneni) R(eformátus) E(gyházkerület) T(udományos) Gy(űjteményei) L(evéltára U./44. 2172. — Adatok arra, hogy Cigánd és Karád a Tiszántúlról települt volna át Gulyás József: Sárospatak és vidéke. Budapest. 1933. 211. találhatók. 11. Conscriptio venerabilis tractus Zempléniensis (bodrogközi rész). 1872. T. R. E. T. Gy. L. 12. Dóczy József: Magyarország tekintete. Béts. 1830. 42. ,,A' Zemplini Hanság a' Bodrog közi szigeten Karánd és Czigánd határain." 13. Br. Reviczky Ferenc naplójából: „Az úgynevezett Pallagtsa nevű nagy Tó, elárasztván a víz a Lápot, mind egész a Hollóssy Házáig szivárgott, azon a Házon pedig alól az úgynevezett Nagy Pesta Házáig csónakozható volt; innét a Fellegvárból széjjel nézve a Hegyalja felé, mind egy Tengernek látszott csak Pátzin és Czigánd látszott a Habok közül ki mint valami parányi szigetek. Én magam a Fellegvári Udvarom alsó Kapujába ültettem szálfákbul készült Tutalyra raktam cselédeimet és úgy evedztem ki 23-ad magammal a Sasóra." 1831. Adalékok Zemplén Vármegye Történetéhez. XIV. 285—286. Fellegvárnak nevezi magaslaton épült udvarházát. 14. Vályi András: Magyarország leírása betűrendi sorban. Buda. 1796—1799. II. 288. — Vályi zempléni adatközlője a nagy helyismerettel bíró Bernáth Ferenc, „első Vitze-ispány" volt. Vö. Vályi 669. 15. Soltész Margit: Szólásmódok Sárospatakról. Magyar Nyelvőr. 1882. 283—284. 16. Mailáth József: id. m. 51. és Kántor Mihály: Az ezeréves cigándi malom. Sárospataki Hírlap. Í927. febr. 20. 17. Gönyey Sándor id. m. 92—93. 18. Györffy Lajos: Nagy inség 1863-ban. Túrkeve. 1932. 19. Bybek István gróf, királyi kúriai bíró 1366. dec. 5-én Visegrádon kelt ítéletlevele szerint Sárospatak királyi város határa Gáva pervesztes község rovására kiegészül a Tisza jobb parti homokokkal: Kápló (Lápló?) Aba és Zab (Szop?) homokával. Adalékok Zemplén Vármegye Történetéhez. XV. 347. 1. — Kocsma fia, Vécs, pataki polgár 1376-ban a pataki polgárok és telepesek nevében ünnepélyesen kinyilatkoztatja, hogy a földet egészen a Tisza folyóig, minden hasznával együtt a pataki nép és a telepesek élvezték és Patak királyi városához tartozott, ellentmondás ellenük soha sem volt, ennek ellenére szárazság idején, mikor a gázlók és a halászó vizek kiszáradtak és a kaszálók lesültek, akkor Miklósfi Pál és fiai a pataki lakosokat akadályozták a haszonélvezetben. Adalékok Zemplén Vármegye Történetéhez. XVI. 107.